Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1965. 2. köt. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 3.)

Abkarovits Endre: Az órán kívüli nevelés lehetőségei a főiskolai hallgatók kulturális életében

de az első igazi élményeket és tanulságokat későbbi hivatásukhoz itt szerzik meg hallgatóink. Az elmélet itt kezd átmenni a leendő pedagógus mindennapi gyakorlatába: hallgatóink ezeken a rendezvényeken válnak maguk is cselekvő személyekké. A kulturális élet e találkozásain a hallgató nem álcázottan jelenik meg tanára előtt, hanem természetes közvetlenséggel. Könnyebben tárja fel önmagát és problémáit, s mesterkéletlen felénkfordulásában nem egyszer nyilatkozik meg részéről az irányító, a jóbarát keresése: tanár és hallgatója talán itt kerül igazi emberközelségbe. Természetesen, mindezzel nem akarjuk azt mondani, hogy e kulturális rendezvényeken a nevelésnek minden tennivalója megmutatkozik. Ezek az alkalmak nem pótolhatják a nevelés egyéb területein folyó munkát, de bizonyos nevelési problémák és feladatok talán éppen ezeken a találkozásokon tárulnak fel előttünk a legjellemzőbben és legszemléletesebben, s bizonyos, hogy megnyugtató megoldásukra is nem egy lehetőség kínálkozik. Főiskolai hallgatóink órákon kívüli kulturális élete sokszínű, gazdag és eleven. Ugyanakkor az az érzésünk, hogy e kulturális élet, mint nevelési terület, meglehetősen elhanyagolt, vagy legalábbis nem eléggé kiaknázott. Egy további hiányosság az, hogy e rendezvényeknek inkább csak mint a kulturális nevelés alkalmainak tulajdonítunk jelentőséget, pedig mennyire átfogják ezek pl. az erkölcsi nevelés területeit is, hiszen a közösségi, a szocialista hazaszeretetre, proletár nemzetköziségre, szocialista humanizmusra való nevelésnek — hogy csak legfontosabb feladatainkat tekintsük —, szinte kiapadhatatlan forrásai lehetnek. Egy másik tévedésünk, hogy az ifjúsági rendezvényekben, kulturális megmozdulásokban az önkéntességet és az ifjúsági irányítást túlságosan is hangsúlyozva, bizonyos egyoldalúsággal értelmezzük ezt a spontaneitást, mintha az a mi felmentésünket is jelenthetné a velük kapcsolatos konkrét tennivalók vagy éppen a felelősség kötelezettsége alól. Hallgatóink lelki sajátosságainak, egyéni adottságainak ismerete, a kialakítandó ember — mint nevelési cél >— állandó szemmeltartása mellett alapvető feladatunk a nevelés lehetőségeinek mennél teljesebb feltárása. Eddigi tapasztalataink hasznosításának szándékával ehhez a munkához szeretnénk az alábbiakban néhány jószándékú tanácsunkkal, ötletünkkel hozzájárulni. Szakestek Az órán kívüli közösségi életnek egyik legkedveltebb formája főiskoláinkon a szakest. Talán azért, mert aránylag ritkán kerül sor megrendezésükre, — azért »olyan nagyon vártak ezek a rendezvények, de az is lehet, hogy abban van igazság, amit egyik hallgatónőnk jegyzett meg a szakestekkel kapcsolatban neki feltett kérdésemre: ,,Itt végre megmutathatjuk, mit tudunk!" 118