Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1965. 2. köt. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 3.)

Dr. Pelle Bála: Gondolatok a tanárképző főiskolák hallgatói körében végzendő pártépítő munkához

hogy párttag lenne. Valóban, kommunistának lenni nem jelent előnyt, vagy valamilyen kiváltságos helyzetet, amely a kommunistákat más dolgozók fölé emeli. Kommunistának lenni annyit jelent, mint tudatosan vállalni a harcot, másoknál többet tenni a közös ügyért, a környezetükben levők neveléséért, tudatuk formálásáért, a párt politikai felvilágosító munkájáért. A kommunisták számára minden munka harci őrhely, ahol követésre méltó példát kell mutatniok a szó és tett egységében, a párt ügyének szentelve erejüket és alkotó energiájukat. A kommunisták nem próféták, s nem valamiféle sugárzó lények öntudatával járnak-kelnek környezetükben. Pártunk ereje abban van, hogy a tagság képes hatni környezetére, képes felrázni, magával ragadni az emberek százezreit, ha az élet tetteket követel. Senki sem tagadhatja, hogy a kommunisták hordozták nemcsak az új világ felépítésének legnagyobb terheit, de az ő szavaik, tetteik és emberségük nyomában formálódott új életünk hangulata is. Társadalmunkban itt él egy különösen hatékony, sokszor kipróbált erő, a kommunisták környezetformáló, hangulatteremtő ereje. S erre az erőre, amint húsz év során mindig lehetett, ezután is kell számítani. Ezek alapján már könnyebb összefoglalni azoknak az ismérveknek egy részét, amelyek megkülönböztetik párttag hallgatóinkat a pártonkívüliektől. Ezek a következők: a) Teljesíteniük kell azokat az alapvető követelményeket, amelyeket a szervezeti szabályzat rögzít. Ezek mellett az egyes időszakok még mást és mást követelnek meg a kommunistáktól. Nekik mindenkor teljesíteniük kell azokat a követelményeket, amelyeket az egyes időszakokban a párt kitűz, meghatároz, illetve kér. b) A kommunistának képességéhez mérten kiválót kell nyújtani a tanulmányi munkában. A tanulmányi munkán nemcsak külső tanulmányi fegyelmet, szorgalmat, ,,leckék rendes megtanulását" értjük, hanem azt, hogy a hallgató milyen ambícióval, milyen érdeklődéssel fordul szakmája, választott hivatása felé, milyen mértékben megy túl a kötelező anyagon, előadásokon, jegyzet-megtanulásokon. Olvassa-e a szakfolyóiratokat, tájékozódik-e a szakma, a kulturális élet fő problémáiról, figyelemmel kíséri-e az adott szakmában felmerülő vitákat. Vagyis egész szellemi élete életszerű, intenzív szellemi élet-e? A kommunista pluszt tehát egyrészt ott kell keresni, hogy a hallgató elismert „szaktekintély"-e abban a szakban, amelynek tanára óhajt lenni. Vezető szerepe van-e szakmai vitákban. Meggyőzően és rokonszenvesen tudja-e helyes álláspontját képviselni, elfogadtatni. Szakmai-ideológiai tudására, saját munkájával, szellemi életével elért tekintélyére támaszkodva tudja-e az embereket, társait helyes irányba befolyásolni. Azt a szilárd szakmai tudást, amelyben benne van a továbbfejlődés ígérete, az új elsajátításának biztos reménye, és az ezekből újra összeállított tudás 9