Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 2008. Sectio Scientarium Economicarum et Socialium. (Acta Academiae Agriensis : Nova series ; Tom. 35)

Demeter László: Észak-magyarországi kis- és középvállalatok jellemzői és fejlesztési törekvéseik

Észak-magyarországi kis- és középvállalatok 25 A műszaki igényességüket a vállalkozások az átlagosnál jobbra értékelték. A válaszadók önmagukat jellemzően - 50%-os mértékben - átlagos technológiájú cégnek tekintették, ugyanakkor tartózkodtak az alacsony technológia megjelölésétől, az „igénytelen technológiájú cég" minősítéstől is. Alacsony technológiájúnak a szervezetek alig több mint 5%-a tartja önmagát, és egyikük sem tartozik a nagyvállalati körbe. Az előzőekből adódóan tehát a megkérdezettek megközelítőleg 45%-a kifejezetten magas technológiájú cégnek vallja önmagát. A KKVkat tekintve a szervezeti méret növekedésével együtt nőtt a tevékenységét igen magasra értékelő cégek aránya: a mikrovállalkozások esetén még alig több mint 37%, ugyanakkor a közepes vállalatok esetén már több mint 63%. Annak ellenére, hogy a kis cégek nagyfokú innovativitása közismert, a jelzett arányok valóságtartalma megkérdőjelezhető. „A Magyar Innovációs Szövetség (MISZ) országos felmérése szerint a magyar ipar területén működő KKV-k megoszlása a következő: 75%-a (műszaki) innováció szempontjából inaktív, 22-23% innovatív, és mindössze 2-3%-a döntően a csúcstechnológia köréből eredeti ötleteket kidolgozó és megvalósító innovációs úttörő. Ezen utóbbi kategóriába Magyarországon kevesebb, mint 2000 vállalkozás sorolható." (.Pakucs - Papanek [2002]). Ennek alapján, a jelen vizsgálat adataiból számított 45%-os csúcstechnológia-arány túlzottnak tűnik, még akkor is, ha maximálisan elismerjük a KKV-k szerepét és lehetőségeit a versenyképesség növelése, és az innovációk megvalósítása, terjesztése terén. A marketing tevékenységük színvonalát az előzőekben kifejtett műszaki igényességgel, valamint a későbbiekben említésre kerülő, a termékminőséget érintő értékeléssel ellentétben - a válaszadók igen visszafogottan, az EU normákat inkább „alulról közelítőként" értékelték. A cégek 20%-a tartja az Európai Unióban szokásossal egyezőnek a marketingje színvonalát, egyharmaduk véli úgy, hogy hamarosan eléri az EU átlagot, és azonos súllyal szerepel a határozott elmaradásra utaló kitétel. Nem tudja megítélni a marketing tevékenysége helyzetét a válaszadók majdnem 14%-a. A marketingjüket az EU normákkal egyezőnek tartók fele kisvállalat, míg az e szinttől elmaradók aránya a mikrovállalatok körében a legnagyobb, mintegy kétharmada az összes vállalatnak. A reálisnak tűnő helyzetkép ellenére, számolni kell a meglehetősen szubjektív válaszadás lehetőségével attól függően, hogy milyen a cégek „Európai Unióban szokásos" marketing színvonalra vonatkozó ismerete és marketingértelmezése. Megítélésünk szerint, a válaszok a marketingismeretekkel rendelkező szakemberek iránti fokozottabb igényt jelezhetik.