Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 2007. Sectio Scientarium Economicarum et Socialium. (Acta Academiae Agriensis : Nova series ; Tom. 34)

Szép Beáta: A gazdasági-jogi szakfordítás problematikája

324 Bereczné Szép Beáta de ugyanakkor nem megfelelő stilisztikai elemeket választ, és így az elkészült célnyelvi szöveg nem képes betölteni a kommunikációs funkcióját, ezzel gyakorlatilag használhatatlanná válik. Ilyen esetekben előfordulhat, hogy az üzenet küldője vagy a címzettje (aki a fordítás elkészítését kérte) nem hajlandó fizetni a kész fordításért, és bizonyos esetekben ez akár bírósági peres eljáráshoz is vezethet. 2.1.2. Az üzenet tartalma és témája A forrásnyelvi üzenet tartalmának és céljának felismeréséhez és egzakt meghatározásához a szakmai szöveg fordítójának a nyelvismereten túlmenően megfelelő ismeretekkel kell rendelkeznie az adott szakterületet illetően, értve ez alatt az adott szaknyelvre vonatkozó szóhasználatot, valamint az egyéb formai elemeket egyaránt. Ezért a szakfordítások készítőinek alaposan fel kell készülniük, adott esetben konzultálniuk kell a szerzővel, vagy amennyiben ez nem lehetséges, a szakterületen jártas, elsősorban célnyelvi, vagy a célnyelven magas szinten beszélő szakemberrel, annak érdekében, hogy a megfelelő színvonalú szakfordítást elkészíthessék. A szóbeli kommunikációban részt vevő tolmácsoknak különösen fontos ez, hiszen míg az írásban készített fordítás folyamatosan alakítható, változtatható, addig a szóbeli tolmácsolás egyszeri és megismételhetetlen, így a tolmács nem megfelelő felkészültsége adott esetben a kommunikáció sikertelenségéhez vezethet, aminek a következményei például egy üzleti tárgyalás vagy nemzetközi szakmai konferencia alkalmával igen súlyosan lehetnek. 2.2. A jogi szakfordítások specifikuma Mialatt a fenti megállapítások természetszerűleg a jogi szakfordításokra is érvényesek, az ilyen jellegű szövegek fordítóinak egy további lényeges problémával is szembe kell nézniük: ez pedig az a tény, hogy a jog magában a nyelvben létezik. Mint ahogy Szabó Miklós a jog és a nyelv interferenciájáról szólva fogalmaz: „a jogászok »a szavakból élnek^ (Szabó [2000] 1. o.), vagyis munkaeszközük maga a nyelv. Az nem kérdéses, hogy a jogi nyelvet szaknyelvnek tekintsük, ezen belül azonban egy olyan speciális nyelvvel van dolgunk, amely - ellentétben például a műszaki, orvosi, vegyi vagy informatikai szaknyelvtől - esetében az általa jelölt dolgok rajta kívül nem léteznek (vö. Szabari [1996]). A jognak és a nyelvnek ez a szoros összefonódása speciális tudást követel meg a jogi szakszövegek fordítóitól, vagyis a jogi szakfordítások elkészítéséhez nem elegendő az anyanyelv és az adott idegen nyelv akadémiai szintű tudása, a sikeres fordításhoz nélkülözhetetlen legalább az adott jogterület megfelelő ismerete, sőt egyes vélemények szerint a legszerencsésebb, ha a fordító jogász és nyelvészeti végzettséggel egyaránt rendelkezik (vö. Cúth [2006] 71-72. o.). Ipari környezetben a jogi szövegek - hivatásos - fordítói közül valószínűleg nem mindenki rendelkezik jogász végzettséggel. Az alapvető problémát azonban nem a jogi képzetlenség jelenti, hiszen egyrészt a megfelelő szakemberrel való, korábban már említett konzultációval ez a tudásbeli hiány véleményünk szerint pótolható, másrészt a jogi szakszövegek jogász végzettségű fordítóinak kommentárjaiból kitűnik, hogy adott esetekben - pl. a célnyelvi terminus helyes megválasztása - maguk