Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 2007. Sectio Scientarium Economicarum et Socialium. (Acta Academiae Agriensis : Nova series ; Tom. 34)

Román Róbert: Fejlődési tendenciák az állami tulajdonú vállalkozások szabályozása terén, különös tekintettel régiónkénti megjelenésére

Fejlődsi tendenciák az állami tulajdonú vállalkozások szabályozása terén... 235 Magyarországon 1995-re lényegében megszűnt, hiszen valamennyi állami vállalatnak - ezt megelőzően - át kellett alakulnia kft-vé vagy rt-vé. A spontán privatizáció időszakában a kezdeményező - szemben a korábbi struktúrával - nem az államigazgatás, hanem a vállalati menedzsment volt. Ebben az időszakban lassan az állami tulajdon lebontására kerül a hangsúly. Csupán a vállalatok negyedénél maradt meg az államigazgatási felügyelet, így a vállalati menedzser réteg által irányított társaságalapítás alapvetően meghatározta a valóságos privatizáció esélyeit. Az 1988. évi VI. törvény hatályba lépéséig elsősorban a több telephelyes ipari nagyvállalatok alakítottak társaságokat. Ezekben az esetekben még szó sem volt az állami tulajdon privatizálásáról. Az erősen eladósodott, súlyos gazdasági helyzetben lévő vállalatok szánták el magukat szervezetük átalakítására, a csőd- és felszámolási eljárás elkerülése miatt. A magyar vállalatok rossz likviditási helyzete nagymértékben motiválta a külföldi partnerek bevonására irányuló törekvéseket, nem is beszélve a külföldi részvétel esetén járó adókedvezményekről (MÓRA [1991] 569.0.).

3 Az állami vállalatok többsége a 90-es évek elejére közvetien csődveszélybe került, sürgős tőkeinjekcióra szorult. A túlnyomó többségében erősen eladósodott államháztartásnak sürgős szüksége volt a privatizációs bevételekre. Az USA és a legjelentősebb nyugat-európai országok kormányai a kelet-európai rendszerváltozás legfőbb mutatójának a privatizáció előrehaladását tartották. Világossá tették: többségi állami tulajdonnal nem lehet az Európai Unió tagállamává válni. A privatizáció kezdetekor Nemzeti Megújhodás Programja azt várta a privatizációtól, hogy a társadalomban fokozatosan helyre áll a felelős tulajdonosokra és jól képzett, jól fizetett munkavállalókra épülő piacgazdaság (LÓRÁNT [1991] 1521.old). 1.2. Az átalakítás nehézségei A magánszektor általános legitimitását az 1988. VI. tv. - a társasági törvény - jelentette (SÁRKÖZY [1991.] 49-95. old.). A privatizációs nehézségeket adták, hogy a legtöbb közép-európai országban nem voltak megfelelő törvényi alapok, privatizálni pedig civiljog nélkül nem lehet. Emellett hiányoztak a piacgazdasági intézmények, a számviteli, könyvviteli, mérlegkészítési rendszer szabályai. A személyi feltételek hiánya éppúgy nehézséget okozott, mint az a tény, hogy az óriási tömegű állami vagyonkínálattal szemben rendkívül gyenge, tőkeszegény kereslet állt. A kormányok kétlelkűek voltak a privatizáció tekintetében, hiszen egyfelől szükségük volt a privatizációs bevételekre, másfelől nem akarták saját hatalmukat csökkenteni. A szocialista állami vállalati forma alkalmatlan volt a vállalat értékesítésére, ezért a német átalakulási törvényből másolt egyetemes jogutódlási technikával kény1 A vállalatok a társaság alapítás során nem törekedtek vagyonuk könyv szerinti értéket jóval meghaladó elismertetésére, még akkor sem, ha az lett volna a reális. Ez ugyanis automatikusan megnövelte volna az alapítás készpénzigényét, azaz rontotta volna a társaság „összehozásának" esélyeit. Az apport reálisnál kisebbre értékelése azonban kedvező helyzetbe hozta az alapítás többi résztvevőit, hiszen az ő részesedésüket a lényegesnél nagyobbnak tüntette fel, így ez tartalmilag az állami vagyon ellenérték nélküli privatizálását jelentette