Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 2007. Sectio Scientarium Economicarum et Socialium. (Acta Academiae Agriensis : Nova series ; Tom. 34)

Szép Beáta: A gazdasági-jogi szakfordítás problematikája

322 Bereczné Szép Beáta káeiót vizsgáljuk, amelynek során egy forrásnyelvi szöveg célnyelvi szöveggé alakításával jut el az üzenet a feladótól (adótól) a címzettig (vevőig). A természetes nyelvek közötti kommunikáció történhet írásban és szóban egyaránt. Tanulmányunkban az írásos nyelvközi kommunikáció során felmerülő problémák megtárgyalását tűztük ki célul, itt szeretnénk azonban utalni a szóbeli kommunikációs szituációk aktív megjelenésére az üzleti életben (például üzleti tárgyalás), amelyek természetszerűen ugyanolyan relevánsak a versenyképesség szempontjából. Bizonyos megállapításaink, mint ahogy a 4. fejezetben említett megoldási lehetőségek is, természetesen a szóbeli kommunikációs helyzetekben felmerülő problémákra is vonatkoztathatóak. A regionális versenyképesség szempontjából az ipari környezetben végzett fordítás - a kifejezést Sager használja (Sager [1993]) problematikája érdekes, amelynek esetében mindig van egy (vagy több) forrásnyelvi szerző(k), egy (vagy több) célnyelvi olvasó(k) és egy megbízó, aki lehet a szerző, de lehet az olvasó is, vagy akár egy harmadik személy, aki a fordítót megbízza a forrásnyelvi szöveg célnyelvi szöveggé történő transzformálásával. A sikeres információcsere feltétele ez esetben a sikeres fordítás, amelynek mérése önmagában véve is rendkívül sok problémát vet fel, ezek tárgyalásától itt eltekintünk (bővebben lásd: Sager [1993] 145-150., valamint 237-241.0.). 2. A szakfordításról Ahhoz, hogy a szakfordítás problematikáját megvizsgálhassuk, első lépésként fontos fordítás tevékenységének meghatározása. A fordítást mindig alkotó tevékenységként kell szemlélnünk, melynek természetéből adódó sajátossága, hogy egy vagy több szabad választást enged meg, vagyis szubjektív döntések sorozata (Klaudy [1997] 21. o.). Ez a megállapítás már magában hordozza az alapproblémát: mi alapján választ egy fordító? Hogyan dönt, ha a kommunikációs szituáció szereplőinek (a forrásnyelvi szerző, a célnyelvi olvasó, megbízó) elvárásait szem előtt tartja, egyáltalán lehetséges-e minden szereplő igényeinek megfelelni, és ha nem, milyen elvárásokra legyen tekintettel? Milyen mértékben vegye figyelembe a forrásnyelvi szöveg adottságait a célnyelvi környezet specifikumaival szemben és fordítva? Természetesen a fordítás folyamata azonban nem csupán szubjektív döntésekből áll, hanem minden esetben bizonyos objektív törvényszerűségek szerint zajlik (Klaudy [1997] 21. o.), amely törvényszerűségek behatárolják a választás lehetőségeit. Összefoglalva azt mondhatjuk tehát, hogy a fordítás esetében „bizonyos objektív törvényszerűségek szerint zajló, ugyanakkor több szubjektív választást megengedő tevékenységről van szó" (Klaudy [1997] 21. o.). 2.1. A szakfordítás, mint a fordítás speciális területe A szakfordítás esetében a fentieken túlmenően még további problémákkal kell szembenéznünk. Az első maga az anyag, amivel a fordító dolgozik, a nyelv (nyelvpár) specifikus szubsztanciája, vagyis maga a szaknyelv. Létezik-e szaknyelv egyáltalán? S ha igen, hogyan lehetne az definiálni? Mi különbözteti meg a szaknyelvet a