Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 2007. Sectio Scientarium Economicarum et Socialium. (Acta Academiae Agriensis : Nova series ; Tom. 34)

M. Vas István: A gazdasági ismeretek oktatásának helyzete Magyarországon a XVIII. századtól napjainkig

A gazdasági ismeretek oktatásának helyzete.. 293 A 19. század vége az ipari oktatásban is változásokat hoz. Az 1884. évi XVII. törvénycikkelyben foglalt ipartörvény kötelezi a munkaadókat arra, hogy a tanoncait egész tanoncideje alatt iskolába járassa, illetve a községeket kötelezi, hogy megfelelő létszámú tanonc esetén tanonciskolákat állítsanak fel. A leányok részére külön tanonciskolákat kellett kialakítani. Az iskola három évfolyamos volt, amelyet egy előkészítő és egy továbbképző évfolyammal lehetett kiegészíteni. A tananyag részben közismereti, részben kereskedelmi és iparismereti tárgyakból állt. Az iparostanonc-iskolák száma az 1937/38-as tanévre elérte a 376-ot, a tanulók létszáma pedig az 56 643-at. Az iparostanonc-iskolák mellett országszerte működtek kézművesiskolák és ipari továbbképző tanfolyamok, amelyekben szintén helyet kaptak gazdasági irányú tárgyak. A gazdasági ismeretek oktatásának a felsőfokú, nem gazdasági irányú oktatásban is volt és van létjogosultsága. Navratil Ákos egyetemi tanár 1937-ben a magyar felsőoktatás helyzetéről szóló országos konferencián tartott előadásában olvashatók a következő sorok: „A közgazdaságtan pedig az a tudományszak, mely arra tanít, hogy a társadalom miként gondoskodik léte anyagi feltételeiről. De a társadalmat mi tesszük ki, mi emberek, így a közgazdaságtan tulajdonképpen minket tanít meg élni. Érdemes tehát minden valamirevaló embernek megismerni e tudományszak tanításait" (Navratil 1937. 149-150. o.). Különösen fontosnak tartja ezt Navratil Ákos a jogászok képzésében. Laky Dezső, aki a közgazdasági és közigazgatási képzés összefüggéseiről beszélt ugyanazon a konferencián, szintén hangsúlyozta, hogy a nem gazdasági irányultságú felsőfokú iskolákban is kell közgazdasági ismereteket tanítani. Előadásában azt is sürgette, hogy a közigazgatásban, főleg a gazdasági posztokon, inkább gazdasági végzettségű, vagy közigazgatási és gazdasági végzettségű egyéneket alkalmazzanak: „A 273/1920 M. E. sz. rendeletben az 1883:1. tc. 32. §-ában nyert felhatalmazás alapján a m. kir. kormány elrendelte, hogy a közgazdasági ügyekkel foglalkozó minisztériumok központi igazgatásánál, valamint ezeknek a minisztériumoknak kormányzati hatásköre alá tartozó azoknál a hivataloknál, amelyeknél különleges gazdasági szakképzettséget igénylő ügyeket is intéznek ... a fogalmazói szakon olyan egyéneket is lehet alkalmazni, akiknek az 1883. évi 1. tc. 3. §-ában megállapított képzettségük ugyan nincs meg, de a budapesti tudományegyetem mellett felállított közgazdaságtudományi karon közgazdaságtudományi vizsgát sikerrel letették" (Laky [1937]. 167-168. o.). Visszatérve a középfokú közgazdasági szakképzés ügyéhez, meg kell említeni egy a második világháború alatt történt jelentős változást. Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter ugyanis ekkor rendelte el a felső-kereskedelmi iskolák kereskedelmi középiskolákká való átszervezését. Ezáltal presztízsében a középfokú kereskedelmi oktatás tovább közeledett a gimnáziumihoz. 4. A gazdasági képzés megítélése a szocializmus időszakában A második világháborút követő szocialista fordulattal a „Gazdasági és társadalmi ismeretek" tantárgy hosszú időre eltűnik a magyar közoktatás nem közgazdasági