Új Dunatáj, 2015 (20. évfolyam, 1-4. szám)

2015 / 1-2. szám - Bertha Zoltán: Kisebbségi sorsjelképek

Bertha Zoltán • Kisebbségi sorsjelképek

27

Röhögni lett volna jó, / ordítani (...) Ott aludtak körülöttem: / P. aludt, J. aludt, / J. aludt, M. aludt, // bütykös aludt, mind / aludtak. // Kövér galuskák gurguláztak / le-föl torkomon” (Csütörtök). Kinde Annamária víziójában az átszálló állomáson „Kalapos polgár billeg, / Feje asztalra koppan. Vonat érkezik, indul (...) Pohár a két kezében. / Löttyedt sör a pohárban”, a Király Zoltánéban „Tervek. Kint is, rajtad is”, Farkas Wellmann Évánál a Nagycsütörtök „húsvéti héten: szerda”. A természetesen az egyetemes magyar költészet más szféráiban is rendkívül elterjedt motívumnak csak két változatát még hadd említsük. Mezey Katalin versében mintha a „húsvéttalanság” („húsvéttalan a magyarság” - emlékezhetünk Adyra) reminiszcenciái gyűrűznének tovább („Nagycsütörtök, nagypéntek, / arcomig érő bánat, / szabadságom tört virága, / van-e húsvét utánad?” - Nagycsütörtök, nagypéntek), a Nyíregyházán élő fiatal költőnő Nagy Zsukánál pedig hasonlóképpen zsong és fokozódik ez a Dsidától ihletődő gyötrelem és kilátástalanság-élmény („Nem lesz csatlakozás. Több évtizednyi késést jeleztek” - szerelemcsütörtökdobszerda).

Mindezeket az idézett példákat természetesen nem valamifajta előregyártott tézis illusztrációiként szerettem volna sorolni. Fianem elsőrenden annak hangsúlyozására, hogy ezek a versek eredendően milyen szépek, érdekesek és fontosak, s hogy a bennük megjelenő ismert és örökérvényű történelmi sorsképzetek manapság, a fiatalabb költőknél sem kopnak el, hanem mindig új és új színezettel élénkülnek meg.

(Előadásként elhangzott Nagyváradon, a Partiumi Keresztény Egyetemen, a XII. Partiumi Irótábor Az emlékezetkultúra a régió irodalmában című tanácskozásán, 2015. július 9-én)