Új Dunatáj, 2015 (20. évfolyam, 1-4. szám)
2015 / 1-2. szám - Pomogáts Béla: Trianon a történelemben és a magyar irodalomban
POMOGÁTSBÉLA • Trianon A TÖRTÉNELEMBEN ÉS A MAGYAR IRODALOMBAN 19 ságtételre törekszik, és nem törődik mással, mint az elszenvedett igazságtalanság számontartásával és jóvátételével, avagy ki tud alakítani egy új nemzeti gondolkodást és ennek megfelelően nemzeti stratégiát, amely a nemzethez való tartozás elsődleges kritériumát nem a területben, az államban és a politikai egységben határozza meg, hanem a nyelvben, a történelmi hagyományban, a kulturális közösségben. A „trianoni irodalom” legnagyobb erénye és máig érvényes tanulsága éppen abban van, hogy a kulturális és „lelki” nemzetnek ehhez az eszméjéhez eljutott, pontosabban, hogy ezt az eszmét, ezt a gondolkodást ki tudta alakítani, abban van, hogy a gyász érzései és a gyötrődés vallomásai után számot tudott vetni a „lelki nemzet” felépítésének esélyeivel és tennivalóival. Valójában Trianon után vált általános meggyőződéssé, legalábbis a hazai és a kisebbségi magyar irodalmak magasabb fórumain és legmagasabb szellemei között, hogy a nemzet több, mint a politikai együvé tartozás, tágasabb, mint a földrajzi és állami közösség, és az ország fogalmának van egy szellemi-lelki dimenziója, amelyben nem a területnek, hanem a történelemnek, a hagyománynak, a kultúrának és a lelki közösségnek van elsődleges szerepe. Ezt a meggyőződést igen sokan szólaltatták meg a két világháború között Babits Mihálytól Illyés Gyuláig, és talán éppen az első költő adott neki klasszikus megfogalmazást Hazám! című költeményének Az igazi ország címet viselő szakaszában: Szállj ki, lelkem, keresd meg hazámat! Oly hazáról álmodtam én hajdan, mely nem ismer se kardot, se vámot, s mint maga a lélek oszthatatlan. Álmodj, lelkem álmodjad hazámat, mely nem szorul fegyverre, se vértre, mert nem holt rög, hanem élő lélek. Galamb álom! S rókák rágtak érte, odú féltő kapzsi szenvedélyek. Az én álmom sohse legyen róka! Az én tanyám magassága védje! Lelkem madár, tág egek lakója, noha mindig visszajár fészkébe. A hazafogalomköre a „trianoni irodalom” következtében bizonyos mértékig átalakult, és ennek révén kétségtelenül megújult, megerősödött és gazdagodott. Emlékezni (és emlékeztetni) kell arra, hogy a kulturális és „lelki” nemzetnek ez a mentali
