Új Dunatáj, 2015 (20. évfolyam, 1-4. szám)

2015 / 3-4. szám - Nagy Janka Teodóra - Szabó Géza: Egy szekszárdi asztalos dinasztia: a "Theisz-család"

68

Új Dunatáj *2015.3-4. szám

rement, megrogyott hangszer javítását senki sem vállalta. Ö azonban szerette volna, ha a szekszárdi gyülekezet életéből sem hiányzik az áhítat e formája. A templomban azzal a Pászner Jenővel kúsztak, másztak hónapokon át a félig beszakadt mennyezet alól bányászva elő az orgona darabjait, akit még 1982-ben apjával együtt ők ajánlottak bútorrestaurátornak a múzeumba. Izgalmakban sem volt hiány: mialatt a felújítás famunkáit végezték, az orgonagyár kapujában a Pestre küldött sípládákat a lelkész kocsijával együtt ellopták és csak a gondviselésnek volt köszönhető, hogy mégis megkerültek... A rádió híradásait hallva egy autós az út menti erdőbe hajított furcsa deszkaládákat egyenesen a javítóműhelybe vitte. A felújított orgona hangjai - nemcsak az 1991. október 26-án tartott ünnepi istentiszteleten, de akkor is, amikor Theisz Lőrinc György már nem ülhetett a templomi padok között - ma is újra és újra dicsérik keze munkáját.

Talán jelképes, hogy a Mérey utca 45. szám alatti ház lebontásával nemcsak a Theisz-műbútorasztalos műhelyről beszélhetünk múlt időben, de a Lőrinc név és a szakma sem öröklődik tovább. Az utolsó, aki ezt a nevet viselte, szerette volna, ha a generációkon át szolgáló családi szerszámok értő kezekbe kerülnek. Ha már nem is egy családtag, de legalább az édesapja által is becsült szakember kezében formálják tovább a fát. A tanítvány, Pászner Jenő pedig kivételesen igényes farestaurátori munkájával a fiatalok számára örökítette tovább id. Theisz Lőrinc azon mondatát, amely hitet és erőt adott Szekszárd egyik legismertebb iparoscsaládjában a nehéz időkben is nemzedékről nemzedékre: „Becsüld meg magadat, hogy mások is megbecsüljenek!”