Új Dunatáj, 2015 (20. évfolyam, 1-4. szám)
2015 / 3-4. szám - Nagy Janka Teodóra - Szabó Géza: Egy szekszárdi asztalos dinasztia: a "Theisz-család"
64 Új Dunatáj «2015.3-4. szám szaporodni kezdtek a megrendelések: egyre többen kérték régi nemesi kúriákból, kastélyokból származó antik bútorok javítását. A restaurálás során a Seleznik-család kárpitos üzemével dolgoztak együtt, de készítettek új bútorokat is (pl. a Hangya szövetkezeti boltok berendezését). A fiatal mester lassanként már házasságra is gondolhatott: 1921-ben feleségül vette Mayer Arankát és hamarosan megszületett Magdolna és Aranka leányuk, valamint fiuk, Lőrinc György. A gyermekeket korán munkára fogták: segítettek mosni, főzni, vasalni, az elszakadt ruhákat megvarrni és takarítani. Theisz Lőrinc, bár fiatalkori álmai nem valósulhattak meg, elégedett volt sorsával. A művészetek iránti vonzódása, nagyszerű forma- és jó színérzéke műremekké avatta a keze alól kikerült munkákat. Ma is megtapasztalhatjuk ezt a Megyeháza dísztermébe lépve: az ő keze nyomát őrzi a nagyajtó kerete és a díszterem katedrája. Amikor a Béla téri Belvárosi templom nagyajtaján belépnek a misére érkezők, vagy amikor gyónni készülnek, maguk sem tudják, hogy a Theisz Lőrinc szekszárdi asztalosmester által készített tárgyak veszik őket körül. De az ő kezét dicséri a templomban a Szent Imre szobor talapzata éppen úgy, ahogyan a kórházi János Pál kápolna és az evangélikus templom oltára is. Ha a múzeumban járunk, az idős Hirth Ferenc és Straub Károly segítségével az 1960-as években Theisz Lőrinc által restaurált nép- és iparművészeti bútorokban gyönyörködhetünk. De ő végezte az 1967-ben megnyílt Babits Emlékház bútorainak felújítását is. A legbüszkébb azonban egész életében arra volt, hogy ő hozta rendbe az 1972-ben Sopronban előkerült Beregszászy-féle magyar készítésű zongorát, amelyen még Liszt Ferenc is játszott. A zene a szekszárdi asztalosmester mindennapjaiban is mindvégig jelen volt: 1928-ban a Szekszárdi Szimfonikus Zenekar a Mérey utcai műhelyben alakult meg és ez volt egy ideig a próbatermük is. Theisz Lőrinc hatvankét éves koráig játszott a zenekarban: hegedült, de ha kellett nagybőgőzött és csellózott is. Minden érdekelte, ami a zenéhez kapcsolódott: javított, sőt készített is hangszereket - Radits Zoltánnal például harmóniumot. Theisz Lőrinc tíz évvel élte túl a Mérey utcai házban töltött utolsó karácsonyt. A házat, amely öt generáción és majd 130 éven keresztül volt otthona a családnak, szanálás miatt 1977-ben kellett elhagyniuk. Theisz Lőrinc György (1927-2005) a szekszárdi gimnáziumban érettségizett, de miként apja, nagyapja, ő is a Mérey utcai műhelyben tanulta ki a mesterséget, majd 1944-ben Budapesten a Felső Ipari Iskolában végzett fatechnikusként. A háború után az általános újrakezdés hangulatában ő is önállósulni akart: kibérelt egy lerobbant műhelyt a Széchenyi utca 61. sz. alatt, a mai Illyés Gyula Megyei Könyvtár
