Új Dunatáj, 2015 (20. évfolyam, 1-4. szám)
2015 / 1-2. szám - Gacsályi József: Laudáció Kis Pál István Mészöly-plakettjének átadásakor
Gacsályi József LAUDÁCIÓ KIS PÁL ISTVÁN MÉSZÖLY-PLAKETTJÉNEK ÁTADÁSAKOR Tisztelt Ünneplő Közönség! Kis Pál István nem Szekszárdon született. Csepelről jött ide. Arról a Csepelről, amit a nyolcvanas évekre sikerült teljesen tönkre tennie egy alig prosperáló, végnapjait élő, bukásba botló társadalmi formációnak. Ahogy ő írja élete indulását: „Budapesten, pontosabban annak peremén, Csepelen születtem 1951. január 12-én. Az elektroműszerészettől a bölcsészdiplomáig (ELTE magyar-népművelés), a gyári munkástól a középiskolai tanárig - gyakran nem is egészen kényszerű - vargabetűk jellemzik pályámat.” Tehát a jó sorsa Kis Pál Istvánt Szekszárdra hozta. Szekszárdi harangok című szonettjében így fogalmazta meg azt, ami benne lejátszódott magánhonfoglalása idején: „Azt hittem már végképp árvaságra vagyok, elhagytak az egek, s elhagytak a végső fohásszal hitüket felhőkbe vetélő feketékbe hulló, fehérlő angyalok...” Azért mondom, hogy jó sorsa, mert gyökeresen más élet, más ritmus, más mentalitás fogadta, de ez a változás mégsem kötelezte arra, hogy régi énjét feladja. így történt, hogy a pesti ember (aki mégsem volt igazán fővárosi, hanem csepeli) más szemmel kezdte el figyelni azt a kisvárost, amelyet mi megszoktunk, amelynek részletei mellett mi úgy mentünk el, hogy oda sem vetettük már a tekintetünket a fontosabb látványokra. Kis Pál István azonban felfigyelt értékeinkre, és ahogy egyre inkább szekszárdivá vált, nemcsak figyelmünkbe ajánlotta ezeket, hanem tevékenyen hozta elénk az élő, (akkor még élő) lehető példaképek egész sorsát. A más tájakat is bejárt ember szemével vette észre ennek a városnak kulturális gazdagságát, azt, hogy világra szóló borai mellett vannak világra szóló irodalmi egyéniségei, akik érdemesek arra, hogy belehelyezzük őket jelenünk és múltunk tudatába. És - épülésünkre - megfogalmazódott az a gondolat, hogy a legnagyobbakról portrét kellene készíteni, megőrizve élő arcukat azok számára, akik Szekszárdot, Tolna megyét a magukénak érzik és vallják.
