Új Dunatáj, 2015 (20. évfolyam, 1-4. szám)
2015 / 3-4. szám - Gyáni Gábor: Móricz Zsigmond és a népi írók
24 Új Dunatáj • 2015.3-4. szám annál kevésbé, mert hiszen a harcot ma ő sem folytathatja azzal a frazeológiával, mint a múltban - a cenzúra miatt”.12 Majd hozzáfűzte: „nem lett volna szabad [Kovácsnak] a nyilvánosság előtt alaptalan vádaskodásaival előállni. Hiszen úgyis éppen elég baj, hogy az írók között - összefogás helyett - szinte dúl az egyenetlenkedés”.13 Milyen pozíciót foglalt el Móricz ebben a kiélezett helyzetben? Minden jel szerint a Kerék Mihály (Szabó Zoltán)-féle opciót pártolta a Kovács Imre vagy az Erdei által is követett harciasabb, mondhatni politikusabb irányvonallal szemben. Legalábbis ezt fejezi ki a lap általa megfogalmazott programja, amiről az 1940. január 1-én megjelent Hagyd a politikát: építkezz! című publicisztika szól. Móricz amellett tesz itt hitet, hogy gyakorlati falu- és parasztpolitikát kell művelni, és ehhez elsőként tisztázandó, hogy: „Mi az, ami nélkül a falvak és a tanyák népe nem állhat helyt tovább, s mik azok, amiket a falvak és a tanyák népe a maga erejéből, tisztán szervezkedés által meg is oldhat. Tagosítás vagy útépítés ? Útépítés vagy a földmívelési kultúrának népfőiskolák által való legsürgősebb kiterjesztése? Új mezőgazdasági szervezkedés, beszerzési, művelési, eladási szervezetek létrehozása vagy a falvak és a gazdasági berendezkedés újjáalakítása.”14 Mindeme feladatok közül a népfőiskolái szervezkedés volt számára ekkor a legfontosabb, nagy energiával bele is vetette magát annak szervezésébe. Nem mindenki volt azonban ezzel éppen így. Veres Péter, nyilván erre a cikkre is gondolva figyelmeztette Móriczot egy hozzá intézett levélben: „óvakodjunk úgy írni és beszélni, mintha mi volnánk a kormány, és csak tőlünk függne, hogy akarunk-e építkezni. Egypár kísérletet tehetünk, s ha van bennünk egy kis erő és önbecsülés, akkor meg is tarthatjuk, amit csináltunk, de a tennivalókhoz mérve ez valóban egy csepp víz a tengerben.” Majd bírálta Móricz „vidéki beszámolóinak a hangját”, mondván: az építkezést célzó ügyek bagatell dolgok ahhoz képest, hogy ha majd „itt lesz a válság, a rossz termésből, esetleg a háborúból eredő nyomorúság” nyomban kiderül, „hogy még több a koldus, mint azelőtt, valósággal szüli őket a magyar valóság, mint ócska hodály a patkányt”.15 Nem csoda ezek után, ha Veres hamis illúziók kergetésével vádolja az építkezni kívánó Móriczot. 12 Móricz Zsigmond a Kelet Népe szerkesztője. Levelek I. Vál., utószó: Tasi József; S. a. r., jegyz. Sz. Fehér Judit, G. Merva Mária és Tasi József. Petőfi Irodalmi Múzeum, Bp., 1988. 98. 13 Uo. 14 Móricz Zsigmond: Hagy a politikát: építkezz! In: A magyar esszé antológiája. Sorskérdések II. Vál., szerk.: Domokos Mátyás. Osiris, Bp., 2006.387. 15 Móricz Zsigmond a Kelet Népe szerkesztője, 77.
