Új Dunatáj, 2015 (20. évfolyam, 1-4. szám)
2015 / 3-4. szám - Gyáni Gábor: Móricz Zsigmond és a népi írók
Gyáni Gábor Móricz Zsigmond és a népi írók Móricz Zsigmond és a népi írói-szociográfiai mozgalom kapcsolata látszólag szorosnak volt mondható, holott korántsem egyértelmű a dolog. Bár a népi írói mozgalom önképében és kivált a mozgalomról írt eszmetörténeti irodalomban gyakran összemosódik Móricz és a népi írói kör. Borbándi Gyula például így fogalmaz ismert monográfiájában. „A népfőiskola gondolata különben a harmincas évek végén és a negyvenes években erősen terjedt. A népi írók közül különösen Móricz Zsigmond, Németh László, Erdei Ferenc, Féja Géza, Kodolányi János foglalkozott vele.”1 Mindez, tegyük hozzá, a Kelet Népe főszerkesztőjének (is) szól, meg abból ered, hogy Móricznak (és Adynak, Szabó Dezsőnek, Bartóknak és Kodálynak egyaránt) valóban volt szellemi erjesztő hatása az induló népi mozgalomra. Ezt nem is szokás különösebben vitatni. Példaként hadd idézzem Erdei Ferencet: „A magyar parasztság szociológiájának a tárgyi anyagában a saját élmény és megfigyelés volt a legfőbb forrásom, miután itt olyan jelenségekről van szó, amelyek nagyrészben (sic!) annyira aprólékosak, hogy azokat csak különleges társadalmi vizsgálódás vagy írói látás tudja megragadni, ilyen pedig nem sok történt ezirányban (sic!). Öt szerző van irodalmunkban, aki lényegeset tud mondani a paraszt társadalmi világ titkairól és sajátságosán mind az öt író, akkor is, ha néprajzi, vagy lélektani, vagy szociológiai fogalmazást és módszereket vesz segítségül. Móricz Zsigmond, Györffy István, Kiss Lajos, Veres Péter és Illyés Gyula ez az öt író, s mindnyájuknál nem a módszer megbízhatósága, hanem az élmény emberi hitele és a látás írói biztonsága adja meg a munkáikban levő anyag hitelét. Móricz Zsigmond, az epikus szépíró, az »Életem regénye« szépirodalmi keretei között páratlan értékű szociográfiáját adja néhány fölsőtiszai falunak”.2 A regény 1953-os kiadásához előszót író Erdei megismédi az előbb mondottakat, majd pedig az akkori követelményeknek is engedve azzal egészíti ki, hogy a népi származék Móricz ebben a művében is „magát a nép szószólójának, az elnyomott parasztság képviselőjének” mutatta.3 Erdei tudatában volt persze annak, hogy Móricz nem egészen szegényparaszti ivadék, mely tényre az Borbándi Gyula: A magyar népi mozgalom. Püski, New York, 1983.303. Erdei Ferenc: A magyar paraszttársadalom. Franklin-Társulat, Bp., é. n. (1943) 166. Erdei Ferenc: Móricz Zsigmond pályája. In: Móricz Zsigmond: Életem regénye. S. a. r. Kiss József. Szépirodalmi, Bp., 1953.7.
