Új Dunatáj, 2014 (19. évfolyam, 1-4. szám)

2014 / 1. szám - Cserna Anna: Egy visszaemlékezés feldolgozásának tanulságai

60

Új Dunatáj • 2014.1. szám

33 évesen halt meg.5 Bartal Miklós szánandó életét felvillantó, gazdag rokonához írott utolsó, pénzkérő levele is fennmaradt a családi iratok között: „A Krisztus kínszenvedéséért, s ott mélységes sebeiért, a Boldogságos Szűz Máriának érdemeiért, kérem, kérem Bátyám Uramat, holy ott már kilencz holnapja, hogy az ágyat nyomom, küldjön ezen expressus szegény Ember által az édes anyám jussára hét forintokat..." A jövőre szolgáló tanulságként Bartal Györgynek a levél hátoldalára a következő megjegyzést tette: „...szüleim szegénységét, nyomorúságát láthatják maradékim, s vajha önn károkra soha el ne felejtsék.”6 Bartal György lelkét megérintette apja megalázkodása, meggondolatlansága, gyöngesége, szülei elesettsége, nincstelensége. A cselekedetei azt sugallják, hogy a megrázó családi élmények és emlékek bizonyára erős ösztönzői voltak a karrierjének alakításában, valamint a birtokszerzésében.

Bartal gyerekek közül Györgynek (1785-1865)7, a feljegyzések írójának sorsa alakult igazán szerencsésen. Anyja könyörgésére a nyolc éves Györgyöt jómódú, gyermektelen nagynénje, Bacsák Borbála és nagybátyja, Kulcsár Tamás pozsony vármegyei Alsócsallóközi járás főszolgabírója vették gondjaikba, akik felnevelték, tanítatták, és felnőtt életét megalapozták. Bartal György a gimnázium alsóbb osztályait Pozsonyban, a felsőket Nagyszombatban végezte, majd bölcsészeti és jogi tanulmányokat folytatott a Pozsonyi Akadémián. 1806-ban joggyakornok lett Dunaszerdahelyen. Három évig jurátuskodott Petényi János ügyvédnél, később Ghiczy János ítélőmester és Ürményi János királyi táblabíró mellett. 1809-ben, patrónusa Majtényi György personnalis előtt pozsonyi királyi táblai jegyzőnek esküdött fel, és még ebben az évben ügyvédi vizsgát tett. 1810-ben lépett Pozsony vármegye szolgálatába, ahol végig járta a hivatali ranglétrát: a vármegye aljegyzője (1810), főjegyzője (1817), első alispánja (1823), országgyűlési követe (1825) is. Közel 18 évnyi hivatalviselés után 1827-ben búcsúzott el végleg a vármegyéjétől. Hivatali beállítottságát dokumentáló forrás szinte alig maradt fenn a családi archívumban. A vármegyei búcsú beszéde ismereteink szerint talán az egyedüli olyan megnyilatkozása, amelyben a hivatástudatáról bővebben szólt. Pozsony vármegyének köszönhette a közpályáján való elindulását és első sikereit, amely feltehetően a vármegyei tisztikar és a nemesség támogatása nélkül nem valósulhatott volna meg. Nyilván családi kapcsolatok és háttér nélkül, illetve befolyásos, magasrangú hivatalnok figyelme nélkül a karrierépítés pusztán a tehetsége alapján nem járt volna országos

5 Bartal Aurél 1937, 78-85. p., Visszaemlékezés uo., Pro memória 2-3. p.

6 MNL TML, XIII.6. Bartal család iratai 1/3. pallium 184-185. p. expressus=küldönc, Visszaemlékezés 91-92. p.

7 Bartal György Pozsony vármegyében, 1785-ben Füssön született, 1865-ben Damazér-Karcsán halt meg. Bartal 1937,86. p.