Új Dunatáj, 2014 (19. évfolyam, 1-4. szám)

2014 / 1. szám - Dobos Gyula: Szekszárd rt. város díszpolgárai

46

Új Dunatáj • 2014.1. szám

Az 1922-es választások előtt Bethlen István különösen nagy hangsúlyt fektetett a képviselőjelöltek kiválasztására, csak a biztos befutókra számított. Dr. Pesthy Pál abban a gyönki, azaz a tolnai 3. számú választókerületben mérettette meg magát egységes párti programmal, ahol Bethlenék „hivatalos” )e\c>\t)e, az 1920-as választásokon a kisgazda színekben induló és közel kétharmados többséggel győzedelmeskedő Haypál István volt.

A hármas jelölés és a favorizált nagygazda Haypál István kormánypárti támogatottsága ellenére, meglepően nagy fölénnyel, a szavazatok 53,5 %-ával Pesthy Pál már az első fordulóban megszerezte a mandátumot. A nyugalmazott törvényszéki elnök politikai pályafutása ezzel a választási győzelemmel indult el. Hamarosan kiderült, hogy a képviselőség karrierjének nem a csúcsát jelenti. Már 1923-ban a nemzetgyűlés alelnökévé választották. 1924-1929 között pedig a Bethlen kormány igazságügyi minisztere. Minisztersége idején számos fontos törvény látott napvilágot, így pl. a felsőház kialakításáról, működéséről szóló, az igazságügyi szervezet módosítására alkotott és a magánjogi törvénykönyv javaslata. Politikai karrierje csúcsának tekinthető a kormánypárt elnöki tisztébe megválasztása.

1927. június 13-án Szekszárd város díszpolgára lett.

1930-tól a földbirtokrendezés pénzügyi lebonyolítására alakult Országos Szövetkezet vezetője, majd 1936-tól az Országos Földhitelintézet elnöki székében tevékenykedett. Számos egyházi hivatalt is viselt, így elnöke volt az Országos Protestáns Árvaegyletnek is. A harmincas években számos esetben formálta a megye politikai életének alakulását. Nézetkülönbségük miatt Perczel Bélával még pisztolypárbajt is vívott.

A háború alatt visszavonult a politikától. 1952. május 7-én Sárszentlőrincen hunyt el.

Dr. Őrffy Imre11

(1884-1945)

A szekszárdi kerület országgyűlési képviselője. Széles látókörű, nagy koncepciójú politikus, aki igazán szívén viselte kerülete és vármegyéje sorsát. „Minden elfoglaltsága mellett is állandóan nyitva ajtaja az ügyes-bajos emberek előtt, akik kerületéből gyakran keresik fel, és akiknek lekötelező szívélyességgel áll a rendelkezésére.

HIRN,1930.21. p. TMÖL. FÁK, Szekszárd, 1884.