Új Dunatáj, 2014 (19. évfolyam, 1-4. szám)
2014 / 1. szám - Dobos Gyula: Szekszárd rt. város díszpolgárai
42 Új Dunatáj • 2014.1. szám 1920-ban tagja a magyar békedelegációnak. A Simonyi-Semadam kormány lemondása után létrehozta az egységes kormányzópártot. A Teleki-kormány bukását követően, 1921. április 14-én miniszterelnök lett. IV. Károly második puccskísérletének leverése után a parlamenttel elfogadtatta a Habsburg-ház detronizációjáról szóló törvényjavaslatot (1921. november). Titkos politikai egyezséget kötött a szociáldemokrata párttal (1921, december), majd a Kisgazda Párt beolvasztása érdekében híveivel együtt belépett a pártba (1922. febr.), amelynek Nagyatádi Szabó István mellett egyik vezetője lett. E pártból és a hozzá csatlakozott konzervatív pártokból létrehozta a Keresztény Kisgazda Földműves és Polgári Pártot (Egységes Párt), amely magva volt a későbbi kormánypártnak. 1922-ben rendeletileg szűkítette a választói jogot, s a városok kivételével visszaállította a nyílt szavazás rendszerét. Az ún. népszövetségi kölcsön megszerzésével és adóemelésekkel elősegítette az ország gazdasági konszolidálódását. 1926. október 9-től Szekszárd díszpolgára. 1926-ban a személyét is érintő frankhamisítási botrány kül- és belföldi visszhangját kellett leküzdenie. 1927-ben barátsági és döntőbírósági szerződést kötött Olaszországgal. 1931. aug. 24-én lemondott, de továbbra is jelentős szerepet játszott a kormányzó egyik tanácsadójaként. 1935-ben, Gömbös Gyula miniszterelnökkel támadt ellentéte miatt kilépett az Egységes Pártból és ellenzékbe vonult. Az 1939-i választások után Horthy a felsőház örökös tagjává nevezte ki. 1928- 1945-ig az MTA tagja. 1943-44-ben egyik vezetője az angolszász orientációs politikai áramlatnak. Szerepet játszott a különböző különbéke kísérletekben. 1944 őszétől a szovjetek házi őrizetben tartották, majd elhurcolták. Moszkvában egy rabkórházban halt meg 1946. október 5-én. Főbb müvei-.AMezőségés az erdélyi magyarság (Marosvásárhely, 1907); A magyar birtokpolitika jeladatai Erdélyben (Bp., 1913); Beszédei és írásai (I-II, Bp., 1933); Angliai előadásai (Bp., 1933). Irodalom: Surányi Miklós: Bethlen (Bp., 1927); Fenyő Miksa: Bethlen István; Emlékalbum. Gróf Bethlen István miniszterelnöksége tizedik évfordulójára (szerk. Berecz Sándor, Bp., 1931); KlebelsbergKúnó, gróf, Búd János, Zsitvay Tibor, Gömbös Gyula, Károlyi Gyula gróf, Almásy László, Hegedűs Lóránt, Scitovszky Tibor, Schandl Károly írásai; Romsics Ignác: B. I. politikai pályaképe 1901-1944 (in: B. I. Emlékirata 1944); Bolza Ilona: A bujdosó gróf Bethlen István (in: Bethlen István Emlékirata 1944); Bethlen István Emlékirata. Sajtó alá rendezte és a jegyzeteket írta Romsics Ignác: B. I. konzervativizmusa (Népszabadság, 1994. jún. 17.).
