Új Dunatáj, 2014 (19. évfolyam, 1-4. szám)

2014 / 4. szám - Nagy Janka Teodóra: A bonyhádi zsidó közösség, mint történeti, antropológiai modell

80

Új Dunatáj • 2014.4. szám

ban ismét.20 A halottasházat, amely mai is ott áll a régi (utóbb neológ) zsidó temető Vörösmarty téri bejáratával szemben, 1793-ban Moshe Jichák és felesége Eszter adományából építették.21 A különváló ortodoxok csak 1879-től temetkeztek új, a katolikustól délre fekvő temetőjükbe. A neológ hitközség tagjai 1947-ben állították fel az „Emlékezés Falát” a régi temetőben.

Bonyhádon 1741-ben még csak 4 zsidó lakost írtak össze - 2001-ben ismét csak ugyanennyien éltek a városban.22 A bonyhádi zsidó hitközség története, a közösség alakulása, formálódása a két időpont között eltelt 260 esztendő alatt antropológiai, néprajzi szempontból felvetheti a hazai zsidó közösségek modellezésének lehetőségét.

A bonyhádi zsidóközösség tagjai a 18. század második felében több hullámban, de alapvetően a Habsburg Birodalomból, illetve annak örökös tartományaiból, többségükben (50%) a morva-cseh területekről érkeztek és közös műveltségbeli, nyelvi és gazdasági háttérrel rendelkeztek. (Rabbijaikat is mindvégig német és morva területekről választják.) Az itt letelepedők másik felét azok a magyarországi és környékbeli zsidók jelentették, akik szintén elsősorban a Mária Terézia által igazgatott Habsburg Birodalom polgárai voltak, legfeljebb már némi helyismerettel rendelkeztek az újra benépesedő Swäbische Türkei területén.

A zsidók völgységi betelepülése egy demográfiai vákuumba, egy népességváltás, illetve újrarendeződés folyamatába illeszkedett. A török alól felszabadított terület, így Bonyhád és környéke benépesítése is a 18. századtól elsősorban magyarokkal, majd német nyelvterületről származó „svábokkal” történt. A nyugati típusú, „német” kultúrkörből érkező zsidóságot nemcsak a nyelv közössége kötötte össze velük, hanem a már meggyökeresedett, de még nem tősgyökeres völgységi svábok megkönnyíthették számukra az új környezetbe való beilleszkedést is. Egy többnemzetiségű környezetben immár „harmadik” közösségként könnyebben elfogadtatták/ elfogadták etnikai, vallási és nyelvi különbözőségüket, sőt generációkkal később közvetítői szerepvállalásuk sikerének visszajelzéseként előfordult, hogy a mérleg nyelvének szerepét is betöltötték a város életében.

20 Egyed 1975:10.

21 Az épület bejárata felett elhelyezett emléktábla szövege magyarul: „A Szent utjai és tettei igazságosak! Izrael bírája hatalmas!” (Közli: Eisner 1965: 49.)

22 1741 4 fő, 1746 41 fő, 1759 149 fő, 1787 284 fő (7%), 1820 1631 fő (34%), 1854 1563 fő (32%), 1941 1159 fő (13%), 1944 1180 fő (13%), 1946 205 fő (2,7%), 1949 286 fő (3,5%), 2001 4 fő. (Forrás: http://www.maxnordau.com/ bonyhadi-zsidosag-tortenete.php)