Új Dunatáj, 2014 (19. évfolyam, 1-4. szám)

2014 / 4. szám - Petres Csizmadia Gabriella: Radnóti személyesen: A Napló alkotáslélektani értelmezése

58

Új Dunatáj • 2014.4. szám

A profi olvasói pozíció a kritika műfajával forr egybe, és önkritikaként, a Radnóti-művekről szóló kritikák reflexiójaként vagy saját értekező prózaként jelenik meg a naplószövegekben. A naplóíró igyekszik objektiven és szigorú mércével reflektálni a saját műveire, sőt az önkritika gyakorlása saját költői szerepére is kiterjed. 1941-ben, addigi életművével számot vetve, elégedetlenül jegyzi: „Harminckét éves vagyok. Arany, a megfontoltan érkező, túl volt a Toldin már és Goethe (a lírai darabokról nem is szólva) a Wertheren - ilyen idősen...”15 A költői szerep kérdésének problematizálásáról tanúskodik a sikeres és jó író fogalmainak elkülönítése is, amelyet az egyik tanítványával folytatott beszélgetés hatására jegyez föl a naplójába16, valamint a Két karodban című vers megjelenését övező „gyanús siker”, melyre reflektálva önironikusan megjegyzi: „Mégis rossz lenne ez a vers? Félek, hogy az... Ezek után?”17

Az önkritika gyakorlásán túl azonban nagy figyelmet szentel a naplóíró a róla szóló kritikák végiggondolására: mind a szóbeli megjegyzéseket, mind a műveiről írt recenziókat precízen értelmezés alá veti. A bejegyzések között találunk szóbeli méltatásokat (pl. „Már alakul körülötted a míthosz s a tekintélyed egyre nő.”18; sőt: az egyik munkaszolgálat során is felismerik őt: „Szakaszvezető úr! Le a sapkával! Egy nagy költő ül itt közöttünk.”19), a napló tartalmaz elismeréshiányt fájlaló gondolatokat (1934-ben írja: „Ma csak úgy belepislantottam az új Nyugatba a Városi Nyomdánál. Babits ír a Vajda János Társaság-féle antológiáról. Vas és Weöres nevét említi csak. Az agg koszorús nem szereti a kényelmetlenül „nagy tehetségű” fiatal költőket... Pedigez Radnóti-generáció.20), illetve megtaláljuk a róla írt kritikák kommentálásait (1941-ben kezébe akadva egy 1938-as kritikát idéz, amely nehezményezi Radnóti kötetbe sorolását - a naplóbejegyzés ironikusan és szellemesen mutat rá a kritika önellentmondásaira, szakszerűtlen érvelésére21). A Radnóti-életműre és költői identitására történő reflektálásként értelmezhetjük azokat a helyzeteket is, amikor a naplóíró személye versírásra ösztönzi környezetét: a munkaszolgálat során több ilyen alkalmi verset is feljegyez naplójába. Egy cigarettadobozra például a

15 Uö. 161.

16 Uő. 166.

17 Uő. 271.

18 Uő. 72.

19 Uő. 107.

20 Uő. 14.

21 Uő. 193.