Új Dunatáj, 2014 (19. évfolyam, 1-4. szám)
2014 / 4. szám - Petres Csizmadia Gabriella: Radnóti személyesen: A Napló alkotáslélektani értelmezése
56 Új Dunatáj • 2014.4. szám ki abban”8. Roland Barthes a naplóírás négyféle motivációjáról beszél: az egyénítés motivációjáról mint a szerzőre jellemző sajátos írásmód lenyomatáról, a nyomhagyási szándékról mint a korszellem és történetiség rögzítéséről, a csábításról mint a szerző magánélete titkainak feltárási lehetőségéről, valamint a nyelv fetisizmusába vetett hit motivációjáról mint a „pontos” mondatok megalkotásának vágyáról.9 Az élettevékenységként írt Napló A felsorolt funkciók és motivációk közül a Radnóti-féle Napló sajátosságaként emelhetjük ki, hogy ellenáll a magánszférába történő betekintés csábításának, hiszen csak minimális teret tár fel a költészeten túli intim világából. Radnóti Naplója ezért elsősorban élettevékenységként funkcionál, mivel a szöveg vezérfonalát az írásfolyamattal összefüggő, önreflexív gondolatok, vagyis a költői identitás megkonstruálását szolgáló bejegyzések képezik, és a dokumentálási, önmegfogalmazási, terapeutikus igény elsősorban ars poeticus jelleget ölt a naplószövegben. A napló metatextus-jellegéről tanúskodik, hogy több helyen is utalás történik az életmű egységének koncepciójára, a műfajtól független, összes Radnóti-szöveg koherens egységként való elképzelésére. „Az ember haláláig egy művön dolgozik”10 - írja, ami magát a naplószöveget is az életmű szerves részeként értelmezi. Az írástevékenység vezérmotívumként, életcélként, elengedhetetlen napi teendőként jelenik meg a költő életében, aminek a legtermészetesebb motorja a naplóírás. A Napló tehát olyannyira az életmű része, hogy intertextuális játékok tereként, önéletrajzi térként is funkcionál, hiszen a költő egyéb alkotásai beépülnek a napló szövegtestébe. Az önidézetek többnyire jelölt idézetekként szerepelnek, és gyakran a napló felületén zajló önértelmezésre vagy az előszöveg továbbszövésére ösztönöznek. Az 1936-ban írt Járkálj csak, halálraítélt! című verset idézi a következő, 1939. szeptember 17-én írt bejegyzés: „Szovjetoroszország megtámadta Lengyelországot. (...) Megrendítenek a dolgok, rosszul vagyok. S egyre kevesebb kapcsolatom van velük. A „gyakorlat” mégis megdőlt és ez megrendítő. Bár, vagy de a spanyol polgárháborúban személyesebben vettem részt. „Zsugorodj, őszi világ!” Csak magamat idézhetem, robbanj fel világ!”11 8 Lejeune, Philippe: A napló mint „antifíkció” (ford. Z. Varga Zoltán). In: Mekis D. János - Z. Varga Zoltán (szerk.): írott és olvasott identitás. Budapest, L’Harmattan, 2008,22. 9 Barthes, Roland: Tűnődés (ford. Z. Varga Zoltán). In. Kalligram. Vol. 10, No. 7-8,2001, 3. 10 Radnóti Miklós: i.m. 179. 11 Uő. 66.
