Új Dunatáj, 2014 (19. évfolyam, 1-4. szám)

2014 / 4. szám - N. Horváth Béla: Klasszicitás és modernség Radnóti költészetében

N. Horváth Béla • Klasszicitás és modernség

39

Radnóti vonzódása a nosztalgikusan meditáló Berzsenyihez éppúgy nyilvánvaló, mint a művére önirónikusan tekintő kései Aranyhoz. A. Nyugtalan órán 1939-ben azt a Berzsenyit idézi, aki magányában nemcsak az élet rövidségével, hanem művének szokatlanságával, magányosságával néz szembe, a költészet, az alkotás értelmetlenségével és az elmúlással. Nemcsak a korai romantikus költő kedvelt aszklepiadészi versformája, hanem a XX. század szörnyűségeibe transzponált életérzés is összeköti kettejüket:

„Némuljak én is el? mi izgat versre ma, mondd! a halál? - ki kérdi ?

ki kéri tőled számon az életed, s e költeményt itt, hogy töredék maradt ?

Tudd hát! egyetlen jaj se hangzik, sírba se tesznek, a völgy se ringat,

szétszór a szél és - mégis a sziklaszál ha nem ma, - holnap visszadalolja majd, mit néki mondok és megértik nagyranövő fiák és leányok.”

A Csodálkozol barátném nyilvánvaló allúzió, a.Levéltöredék barátnémhoz fikcióját idézi. Ugyanakkor a „Vajúdik fönn a hegység, a hágók omlanak, / és itt e völgyben is repednek már a falak” világomlást idéző képeiben a Magyarokhoz ódái víziója is érezhető. Az azonos versmérték, az alexandrius és néhány motívum az Erőltetett menetté, is rokonítja, mintegy annak előképeként. S talán nem is elsősorban az „ó bárha azt hihetném” hasonlósága okán, hanem a kétség és remény vibráló oppozíciója révén, ami az Erőltetett menetben oly plasztikus képekben és emlékképekben állította szembe az élet, boldogság - halál, pusztulás vízióját. Radnóti 1936-ban egy tanulmányban Berzsenyi halálának 100. évfordulóján arra a költőelődre emlékezik, akinek verseiben a horaci bölcsesség és a menekülés, a visszahúzódás ösztönös félelme alkot egységet. Idéz aKazinczyhoz írott egyik levélből: „Siessünk, Barátom, a Képzelődések országába! nincs ott sem dér, sem zápor, ott mindenkor megtaláljuk mindazt, ami valóba lelkeinket feszíté, ott a Dargó lomjai fedeznek, ott Te az enyim vagy.”10

Radnóti Arany öregkori versei közül a Mindvégig-et tekintette magához közel állónak az abban megfogalmazódó életérzés okán. A munkatáborok poklaiban jáRadnóti Miklós, i.m., 644.