Új Dunatáj, 2014 (19. évfolyam, 1-4. szám)
2014 / 4. szám - N. Horváth Béla: Klasszicitás és modernség Radnóti költészetében
34 Új Dunatáj • 2014.4. szám kérdésekkel s az is nagy sűrűn megelégszik az elméletével. A többség a napilapok kürtölte tájékozódással és tömegmeggyőződéssel beéri. Mindenképen végzetes ez. Hiszen a társadalmi kérdésekkel való foglalkozás nem jobb, vagy baloldali érdek, hanem a magyarság egyetemes, történelmi érdeke. És ennek gyújtópontjában áll a magyar parasztság.”2 Radnótit a politikai népiség nem érintette meg olyan módon, mint József Attilát. Az azonban érzékelhető ez idő tájt keletkezett verseiben, hogy a folklór szimbolisztikus kifejezésmódja, olykor balladás hangvétele kísérleti formát jelentett számára. Az Ujmódi pásztorok éneke kötet több verse is jelzi ezt a poétikai kísérletező kedvet. Jól érzékelhető a falusi életkép hagyományainak szétfeszítése a modern képalkotással és verseléssel a Tápé öreg este soraiban: Szerencselepények füstölnek az úton a ködben, jó tehenektől, de ők már pisla jászlak előtt eldőlve pihennek és orrlikuk köré is enyhülni száll a légy! Most a híjjas ákácot kalapozza halovány a holdfény s nem csillagzik az ég! mert angyalaink magukra húzták a fekete takarókat, már hiába áll ki várni az apját, csillagok nélkül nem nő nagyra ilyenkor a kicsi legény! Az életkép tárgyiasságához az avantgárd jellegű távolabbi asszociációkat mozgató képalkotás járul. Radnóti a szokatlan tájszavak beillesztésével is kísérletezett: „híjjas ákácot”, „csillagzik”. Radnóti nem volt új népies, s főleg nem úgy, ahogy Babits interpretálta, a falukutatás szociológiai irányával azonosult, amint barátja, Ortutay Gyula 1937-es könyvéről írott kritika több kitétele is mutatja: „A parasztság társadalmi csoportjainak igazibb megismerését célozza módszerében, de ugyanakkor könyvének befejezésében nem hallgatja el azt sem, hogy az egészségesebb ország szervezés szempontjából végzetes tévedés lenne a magyar problémák megismerését a parasztságunkra vonatkozó problémák megismerésével azonosítani. A mai falukutató divat mintha ebben a hitben élne.”3 2 József Attila Összes Művei III., s.a.r. Szabolcsi Miklós, Akadémiai K., Bp., 1958, 201. 3 Radnóti Miklós Művei, szerk. Réz Pál, Szépirodalmi K., Bp., 1982., 737.
