Új Dunatáj, 2014 (19. évfolyam, 1-4. szám)
2014 / 4. szám - Valachi Anna: Korai ellenszenvek - kései belátások: Radnóti Miklós ambivalens kötődései József Attilához, Juhász Gyulához és Babits Mihályhoz
Valachi Anna • Korai ellenszenvek 27 új verseskönyve46 jelenhetett meg, méghozzá a Szegedi Fiatalok kiadásában, már nem változtatott Radnóti Juhászról alkotott értékítéletén. Talán a rivalizálás szelleme is akadályozta a Nyugat első nemzedékéhez tartozó költő teljesítményének elismerésében, hiszen szegedi éveiben maga is az alföldi tájon keresztül próbálta kifejezni sokkal agilisabb, lázadóbb attitűdből fakadó költői mondandóját, mely lényegesen különbözött Juhász hasonló indíttatású, ám hagyományosabb, halkabb lírájától.47 Egyetlen alkalom kínálkozott volna számára, hogy személyesen is megismerje az életunt költőt: amikor a szegedi fiatalok, Magyar László48 vezetésével, 1934. március elején kollektíván fölkeresték a lakásán Juhászt, és rábeszélték, hogy adja ki a kezéből az utóbbi években, főleg az idegklinikán írt verseit, melyeket maguk rendeztek sajtó alá.49 Radnóti ekkor éppen távol volt Szegedtől, nem tudott barátaival tartani. Akkor sem csatlakozhatott társaihoz, amikor „pár nappal később a látogatástól, a fiatalok szeretetétől fölrázott beteg poéta kimozdult remeteségéből, meglátogatta őket Kálvin téri helyiségükben, beszélgetett velük, vitázott, tervezgetett és elsétált a Hét vezér utcai munkásotthon felé. Ez azonban alkalmi föllángolásnak bizonyult: július 25-én ismét bevitték a klinikára, és karácsonyig megint ott gyógyítkozott.”50 Különben is, Radnóti számára ekkor már Babits Mihály volt a „potens”, meghódítandó „célszemély”. Amíg a Nyugat szerkesztője nem ismerte el a tehetségét, leplezetlenül gyűlölte - ugyanakkor mindennél jobban vágyakozott az elismerésére, hiszen rajta múlott, kit enged a magyar irodalom nyilvánossága elé. Vágya nemcsak a Nyugat vendégoldalain való megjelenésre vonatkozott, hiszen 1929 óta köztudott volt, hogy az alapító végakarata szerint Babits tölti be a Baumgarten-alapítvány főkurátori szerepét. A nyomorgó költők valósággal élet és halál uraként tekintettek 46 Juhász Gyula: Fiatalok, még itt vagyok! Versek. Babits Mihály előszavával, Kontuly Béla grafikáival. Magyar Téka, 1935. Szeged 47 Ld. Péter, 210-223. 48 Magyar László (1900-1971): író, újságíró, lapszerkesztő, karikaturista; Juhász Gyula barátja volt. 1933-ban létrehozta a Magyar Téka könyvkiadót, melyet Gróf Klebelsberg Kuno (1885-1932) vallás- és közoktatásügyi miniszter éppúgy támogatott, mint Buday György látványművész, a Szegedi Fiatalok Művészeti Kollégiumának vezetője. Magyar László saját művein kívül megjelentette Berczeli Anzelm Károly és Tabéry Géza könyveit. 1935-ben ő adtaid Juhász Gyula utolsó verskötetét, Fiatalok még itt vagyok! címmel. Juhász halála után öt évvel jelent meg Milyen volt szőkesége... Juhász Gyula remeteévei c. regénye Nagyváradon, az Erdélyi Egyetemes Könyvtár kiadásában, Tabéry Géza (1890-1958) erdélyi író előszavával. 49 Az ő kedves rábeszélésük hatására jelent meg 1935-ben Juhász Gyula utolsó verseskötete. Állítólag a költő csak az ifjak noszogatására bólintott rá a tervezett kötet mások által javasolt címére, mert már régóta nem érezte saját műveinek ezeket a költeményeket. Hozzátartozói emlékei szerint a megjelenés után föl sem vágta a kötet összefűzött lapjait, noha időnként, amikor úgy érezte, senki sem látja, belekukucskált a zárt lapok közül elővillanó verseibe. Péter, 219. 50
