Új Dunatáj, 2014 (19. évfolyam, 1-4. szám)

2014 / 4. szám - Valachi Anna: Korai ellenszenvek - kései belátások: Radnóti Miklós ambivalens kötődései József Attilához, Juhász Gyulához és Babits Mihályhoz

Valachi Anna • Korai ellenszenvek

23

Radnóti indulatában, illetve talán annyi a rendkívüli benne, hogy nemcsak gondolta, esetleg szóban elmondta, hanem le is írta.”32 33 34

Ugyanez év januárjában, a Baumgarten-jutalmat átvevő József Attila az ünnepi vacsoraasztalnál megismerkedett Radnóti mesterével, a szegedi egyetemen tanító Sík Sándorral, aki így számolt be akkori eszmecseréjükről:

„József Attila hosszan fejtegette azt a kedves eszméjét, hogy a verseket úgy kellene nyomtatni, mint a zenemüveket: mint ahogy azok fölé odaírják az előadásra szóló utasításokat (andante, adagio stb.), a versek elé is oda kellene írni, hogy milyen versformában vannak írva, és hogy milyen tempóban kell szavalni őket. Lassan kiderült, hogy egész elmélete van a magyar ritmusról, mégpedig nagyon eredeti, és tudományos szempontból is egészen komoly?1

Közben előkerültek keserű szegedi emlékei és »eltanácsolásának« története, melyek részleteit csak ekkor, tőle hallottam (mikor az eset megtörtént, én még nem voltam Szegeden). Hirtelen egy gondolatom támadt, és megkérdeztem tőle, nem volna-e kedve a most fejtegetett ritmikai elméletet részletesen kidolgozni, és disszertációként nyújtani be hozzám, a szegedi egyetem magyar irodalomtörténeti tanszékére. Nagy örömömre szolgálna, ha annak alapján doktorrá avathatnánk, és így a szegedi egyetem mintegy jóvátehetné azt a fájdalmat, amelyet okozott neki. Tetszett neki a gondolat, és mindjárt megegyeztünk a két melléktárgyban is, amely a doktori szigorlaton szerepel; francia irodalomra és neveléstanra gondoltunk, mint amelyeknek akkori professzorai biztosan segítségemre lesznek a szigorlat keresztülvitelében. A gondolat láthatóan felkeltette becsvágyát, és avval váltunk el, hogy hamarosan nekifog a munkának.

Többé nem találkoztunk. Azután már a Nagyon fáj-versek korszaka következettT4 Az eset azt példázza, hogy a harminc esztendős József Attila - aki nyilván tudott arról, hogy Radnóti mesterével hozta össze a sors - szívesen szőtt olyan tervet, amely révén talán ifjabb költőtársával is közelebbi kapcsolatba kerülhet. De az is lehetséges, hogy ez a szempont inkább akadályozta abban, hogy komolyan vegye és végre is hajtsa kései tervét.

32 FGy, uo.

33 A költő publikálta is a Szép Szóban a tervezett sorozat első darabját, amikor Csokonai Vitéz Mihály Tartózkodó kérelem c. versét elemezte „saját módszerével”. Ld. József Attila: Ütem és fogalom. 1. Egy tulipánthoz. Szép Szó, 1937. júl-aug. 16. sz., V. kötet, 85-86.

34 Sík Sándor: József Attila emlékezete. Vigilia, 1953, 18. évf. 52-53. [Ld. még: S. S.: A kettős végtelen (1969), I. kötet, 331-333.] - Későbbi cikke a költőről: József Attila. Vigilia, 1984.6. sz. 405-412.