Új Dunatáj, 2014 (19. évfolyam, 1-4. szám)
2014 / 4. szám - Radnóti Miklós: Mint a halál
Radnóti Miklós versei 9 Madárfió se szól, az égből nap se tűz, anyáknak sincsen már fia, csupán véres folyóid futnak tajtékosan, Hispánia! De jönnek új hadak, ha kell a semmiből, akár a vad forgószelek sebzett földekről és a bányák mélyéről induló sereg. Népek kiáltják sorsodat, szabadság! ma délután is érted szállt az ének; nehéz szavakkal harcod énekelték az ázottarcu párisi szegények. 1937 MINT A HALÁL Csönd ül szívemen és lomha sötét takar, halkan koccan a fagy, pattog az erdei út mentén a folyó, tükre sajogva megáll s döfködi partját. Meddig tart ez a tél? fázik a föld alatt régi, szép szeretők csontja s el is reped. Mély barlangja ölén borzas a medve, jajong, sír a kis őz is. Sírdogál a kis őz, ónos a téli ég, felhők rojtja libeg, fúja hideg sötét, meg-megvillan a hold, szálldos a hószinü rém s rázza a fákat.
