Új Dunatáj, 2014 (19. évfolyam, 1-4. szám)

2014 / 2-3. szám - Jankovits László: Alatta vagy fölötte? Humanista viták a költészet allegórikus jelentéséről (előtanulmány)

Jankovits László • Alatta vagy fölötte?

63

jezetében olvassuk. Ott is abban a részben, amelyben Órigenésznek a Biblia első nyolc könyvével kapcsolatos tanításáról, e tanítás óvatos olvasásáról esik szó: „(Ennélfogva) Origenész műveiben, amennyire futtában erőm szerint kitaláltam, azokat a helyeket, amelyek az atyák szabta rend ellen szólnak, megvetőleg az akhrésztón (haszontalan) jegyzettel láttam el; hogy ne tudjon megcsalni, akiről ilyen jegyzettel kimutatást nyert, hogy rossz értelme miatt óvakodni kell tőle.”21

Lehetséges, hogy ez a megfogalmazás Cassiodorus művének népszerűsége révén szállóigeként kiszabadult környezetéből. Mégsem biztos, hogy a nép körében elterjedt mondásról lenne szó - érdemes az eredeti kontextust észben tartani: értelmes részt keresni számos értelmetlenség között. A hítság, a vanitas dicsérete volna, ha a szólások, énekek, kiváltképpen a virágénekek tárgyát, vagyis a nem tulajdon jegyzésű igék leple alatt rejlő értelmét nagyra tartaná a magyarázó. A dicséret a nemesen szerzett beszédet illeti, mondhatni a boccacciói értelemben vett velamentumot.

Mindezek alapján megkockáztatnám, hogy a magyar népi elmeél poézisére vonatkozó csodálkozás lehet, hogy maga is leplezett beszéd: irónia. Ahhoz hasonló, amit a Gellért-legendában olvasunk a magyarok szimfóniájáról.22 De ha nem is az volna, akkor is azt mondhatjuk, hogy a skolasztikában kidolgozott kritika vonalai jelennek meg ebben a gondolatmenetben: mind a Szentírás, mind a poesis használ rejtett értelmű beszédet: ám a leplezett értelem jó esetben nem az alávaló, hanem a fenséges irányba vezet. Olyan gondolatkör ez, amely messze áll a fiktív világot teremtő költő figurájától.

21 Cassiodorus Senator, Institutions, ed. Roger Aubrey Baskerville Mynors, Oxford, Clarendon, 1963, p. 14.

22 Legenda S. Gerbardi episcopi, ed. praef, annot. Emericus Madzsar = Scriptores Rerum Hungaricarum tempore ducum regumque stirpis Arpadianae gestarum, ed. Emericus Szentpétery, vol. II, Bp., MTA, 1938, reprint Bp., Nap, 1999, 497-498, vő. Gábry György, Symphonia Ungarorum, Történelmi Szemle, 13(1970), 428-431.