Új Dunatáj, 2014 (19. évfolyam, 1-4. szám)
2014 / 1. szám - Serfőző Simon: Semmi sem úgy van (1. rész)
Serfőző Simon SEMMI SEM ÚGY VAN 1. Mit tettem én? A katonai behívó elől megszöktem? Hiszen akkor meg is hurcolhattak volna! Még ha az a behívóparancs továbbképző gyakorlatra szólt is. Kinek járt el a szám? Senki olyannak, akinek ne járhatott volna el. S mégis kitudódott? Ki súghatott be? Kire, mire gondoljak? Legjobb lesz, ha nem gondolok semmire, senkire. Higgyek a szememnek! Ha úgy se hiszek, nyissam ki még jobban. A papíron ott a neve. Látom-e már? Kénytelen voltam. A neve fölött még azt is olvashattam, hogy szándékosan nem hagytam meg a címet, hol tartózkodom majd, nehogy a postás a küldeménnyel megtaláljon. Még jó, hogy nem hagytam meg. Nem azért szeleltem el. Elkezdtem gondolkozni. Időnként képes vagyok erre. Nem mindig, mert legtöbbször akkor jut eszembe, amire tegnap, azelőtt lett volna szükségem, amikor nem gondolok rá. Most azonban, hogy kiássam a fészkéből, mikor csaptam fel a magam ellenségének, addig keresgéltem a fejemben, mígnem sikerült rálelnem. Még azt is kisütöttem, hol járt el a szám. Majdnem rá is ütöttem a kezemmel, hogy mért nem tudtam befogni ? Olyan fontos volt elpampognom, hogy mit tervezek? Fontos nem volt. Nem függött tőle az életem. Úgy éreztem mégis, valakinek el kellett mondanom. Talán mert megbíztam Guszti barátomban. Kíváncsi voltam a véleményére. Barátomnak mondom, ha nem is volt az. Ismeretségünk egy-két hetes lehetett. Bár ez a kis idő is elég volt ahhoz, hogy rokoniéleknek érezzem. Nem az volt, ami, lám, csak hosszú évek múlva derült ki. Nem vettem észre, hogy más lakik belül, mint akit kívülről megismertem. Egy alattomos alak, aki közel tudott az emberekhez férkőzni. Főleg a gyanútlanokhoz, mint amilyen én is voltam. Alig várhatta, hogy valami olyan derüljön ki rólam, ami mást is érdekelhet. O meg örülhessen, várhassa a jutalmat, mint kutya a kenyérhéjat. Kellett nekem el-elmenni vele a közeli köpködőbe! Jó, legyen kocsma! Szebben hangzik. Lecsúszik egy-két pohár sör, mindjárt beszélhetnékje van az embernek. Még akkor is, ha én nem vagyok beszélgetős fajta.
