Új Dunatáj, 2014 (19. évfolyam, 1-4. szám)
2014 / 2-3. szám - Pomogáts Béla: Magyar zsoltárhagyomány
32 Új Dunatáj • 2014.2. szám a nagy európai nyelveken. Molnár Albert, mielőtt hozzálátott a nagyszabású munkához, tizenhat esztendőt töltött el német földön, a zsoltároskönyv iránt megnyilvánuló vallásos (és irodalmi) érdeklődés a nyugati protestáns világban ekkor érte el tetőpontját. Ambrosius Lobwasser ezekben az években ültette át német nyelvre Clément Marót és Theodor Beza francia nyelvű zsoltárfordításait, s jelentette meg őket a hozzájuk tartozó reneszánsz dallamokkal. A magyar író ugyancsak ismerte Andreas Spethe latin nyelvű fordításait, ezeket maga is énekelte egyetemi évei során. Valójában mind a német, mind a francia, mind a latin szövegváltozatokat felhasználta munkájában, amely végül is 1607-ben a németországi Herbornban, majd egy esztendővel később a teljes Bibliával együtt Hanauban, végül harmadik kiadásban szintén a teljes Bibliával együtt 1612-ben Oppenheimben került az olvasók elé. Szenei Molnár Albert zsoltárfordításainak mindazonáltal nem az a legfontosabb érdeme, hogy meghódította számunkra a vallási hagyomány, a keresztény kultúra és a világirodalom egy igen értékes korpuszát, hanem azok az értékek is, amelyeket a magyar költészet, a magyar költői nyelv gazdagításában létrehozott. A nemzeti nyelvű költészet: ennek a költészetnek a nyelvhasználata, ritmikájának és poétikájának gazdagodása igen sokat köszönhet Molnár Albert zsoltárainak. Ezeknek ugyanis nemcsak az ad igazi rangot és jelentőséget, hogy milyen hűséggel és találékonysággal szólaltatták meg a latinul, németül, franciául már világhódító utat bejárt ószövetségi verseket, hanem az is, hogy miben vitték előre a magyar költészetet, a magyar költői nyelvet, a magyar irodalmi és szellemi (mondhatnám így is: lelki) kultúrát. Molnár Albert zsoltárain nemzedékek nőttek fel, és a mögöttünk maradt évszázadokban ezeknek a nemzedékeknek aj ajkán ugyanolyan személyes azonosulással szólaltak meg zsoltárai, mint Kölcsey Himnusza, Vörösmarty Szózata vagy Tárkányi Bélának a katolikus templomokban felhangzó Boldogasszony Anyánk kezdetű fohásza. Molnár Albert zsoltárai (vagy ezeknek néhány darabja) is ilyen: a nemzeti közösség lelkületét, fájdalmait, reményeit szólaltatják meg. Olyan zsoltárszövegekre gondolok, mint a Kilencvenedik zsoltár, amelyet (katolikus létemre) magam is mindig meghatottan énekeltem (református barátaimhoz csatlakozva): Tebenned bíztunk eleitől fogva, Uram, téged tartottunk hajlékunknak. Mikor még semmi hegyek nem voltának, Hogy még sem ég, sem föld nem volt formálva; Te voltál és te vagy, erős Isten, És te megmaradsz minden időben.
