Új Dunatáj, 2014 (19. évfolyam, 1-4. szám)

2014 / 2-3. szám - Serfőző Simon: Semmi sem úgy van (2. rész)

26

Új Dunatáj • 2014.2. szám- De még jó, hogy ennyivel megúsztad! - Bori a rólam készült jelentésekre értette. - Ki tudja, mire használhatták volna, ha akarják. Még én is szorulhattam volna, mert falaztam neked.- Akkor mért nem használták fel?- Nem tudom, kinek köszönheted. Lehet, hogy Krisztián apjának, az érdeke így szolgálta. De hogy nem Guszti barátodnak, abban biztos lehetsz. Ennek alapján - s meglobogtatta előttem a hivatal levelét -, besúgót is csinálhattak volna belőled. Azt hiszed, nem tudták volna megtenni ? Irkálhattad volna a jelentéseidet.

Magamba roskadva néztem kifelé az ablakon.

Ráadásul lehet, hogy nekem azért kellett volna nekik „dolgoznom”, ha rá tudnak venni, töprengtem, hogy a „bűnömet” aludni hagyják. Ne hurcoljanak meg. Más előnyöm nem származott volna belőle. Nem úgy, mint Gusztinak.

Még az is megfordult bennem, most is utóbb, nem amikor kellett volna, hogy azért hagytak szaladni, az én parkettás barátom minél több jelenteni valót kiszedjen belőlem, jó hírforrása legyek. Akár mások elejtett szavait is összeszedegessem neki.

Vagy Guszti felettesei engem „alkalmasabb időkre” tartalékoltak - majdani bűnbaknak?

Akiknek persze nincs arcuk, róluk nem tud senki semmit. Helyettük mások szimatoltak. S ezek is, azok is élik világukat.

Élhetik. Senki se szól rájuk. Szemüket se sütik le.

Ne is süssék! Kiderült, kik ők valójában, elbüszkélkedhetnek vele.

Guszti is hadd szaladjon az új kocsijával, amit időközben megint kicserélt, természetesen nyugati típusúra. Én meg hadd gyalogoljak továbbra is, amíg bírja a lábam. Jobb így nekem, még ha fáj is így élni. Nagyon fáj sokszor.

Ki se lehet mondani.