Új Dunatáj, 2013 (18. évfolyam, 1-4. szám)

2013 / 1-2. szám - Decsi-Kiss János: Magamnál tovább

Decsi-Kiss János • Magamnál tovább

7

Őrjítőnek látszik. Rosszindulat nélkül láthatom hallhatom, érzékelhetem a világomat, mert tudós professzor szikéje kimetszette belőlem az ilyennek minősített daganatot. Akartam ezt a kórházi vendégeskedést? Vendég voltam ott, akkor. Kiszolgáltak. Még a székletem elhelyezéséről is gondoskodtak. Pelenkába csavarták. Mint a kisgyermekét. Gyermeknek kell lennem. Csak akkor juthatok a mennyek országába. Szakrális dimenzióba? Apámtól tudom. Ő meg olvasta. Hite szerint él. Naponta lapozza, tanulmányozza a nagy könyvét, Bibliáját. Csendes perceinek szánja, szenteli idejét, életét. Meg a verseknek, zenének, képeknek, műalkotásoknak. Szélesre tárt világ. Sajátos, nehezen érthető dimenzió. Szakrális zamatú. Paraszti gyökérzettel. Letűnt világ. Maradványai a Szüléimben láthatók, tapinthatók, hallhatók, ízlelhetők. Krumpli és bablevesek, kolbászok, hurkák, friss kenyerek között. Ezek kellenek a mindennapokban mindenki asztalára, szerte a világban. Kellenek, de még sincs meg. Éhező népek, nemzetek vannak. Olyanok, ahol nincs rezsi. Nem tudnak tehát költeni. Nincs mit csökkenteni. Ők is ezt akarták, szabadon választhattak? Ki miatt lettem olyan amilyen? Miért pont ide születtem a Kárpátok karéjába? Jobban szerettem volna tenger mélyére, hogy megismerjem azt a világot. Annak csodáját. Úszni sem tudok!

Ne féljek, ne rettegjek - hallom - legyek bátor és erős! Ki mondja? Ki bíztat? Ki tereli, ki szüli meg bennem ezeket a gondolatokat? Ki tart életben? Akarom, hogy megtartson? Ha már bepottyantott ebbe a szakrális dimenzióba, akkor vezessen, irányítson, tudassa velem mit akar még? Kérdezzem? Kérdem? Kije vagyok én, hogy csak úgy kérdezhetem? Süt a Nap. Fényben utazok. Amott felhők vannak. Alájuk érek. Sötét lesz. így vagyok mindennel. Fény és árnyék. Kétség és remény. Percről perce, óráról órára, napról napra, hétről hétre, hónapról hónapra, évről évre, évtizedek, századokon át változik. Mi hát mi állandó? A megszentelt valóság? A szakrális dimenzió? A mindenség? Ezt kívánom versbe venni? Magamnál tovább még sohasem jutottam...