Új Dunatáj, 2013 (18. évfolyam, 1-4. szám)
2013 / 1-2. szám - Alabán Péter: Értelmezések harca: Teleki Pál megítélése a történeti irodalomban
78 Új Dunatáj »2013.1-2. szám alapot. Ablonczy az ÉS hasábjain leszögezi: a forrásadottságok alapján nem állíthatjuk, hogy Teleki Pál 1919 előtt antiszemita lett volna, sőt, a két világháború közötti időszak antiszemitáitól eltérően közéleti pályakezdésekor Teleki nem tartozott sem a Katholikus Néppárt, sem az agráriusok értelmiségi köréhez, neve pedig nem bukkant fel a korai magyar fajvédelem fóruma, A Cél című szemle szerzői között sem.75 Végső konklúzióként vonja le a történész, hogy sok esetben inkább célszerű a „nem tudhatjuk” kifejezést használni és nem feltétlenül Karsai Holokauszt című munkájának (Budapest, 2001) koncentrációs táborokból vett szemléletén vizsgálódni. A közelmúlt vitái között végül a 2012 őszén Nagyváradon, az RMDSZ Bihar megyei szervezete által indított Szacsvay Akadémia történelmi modulja keretében megrendezett fórum emelhető ki. Az itt megtartott előadásában Romsics Ignác beszélt Bethlen István vállalható és Teleki Pál vállalhatatlan politikai szerepéről. A történész professzor kifejtette, hogy Teleki helyes külpolitikát folytatott, de a zsidó kérdésben olyan magatartást tanúsított, ami nem elfogadható.76 A két személy összevetése tehát továbbra is mértékadó, amelyben hasonlóság mutatható ki azon alapvető törekvés tekintetében, amely a gazdaság talpra állítására, a politikai élet konszolidálására és a határok visszaállítására vonatkozott, ellenben - habár külpolitikai nézetekben sem konfrontálódtak egymással - jelentős a különbség a zsidókérdés kezelésében, amelyet már az ún. zártszám törvény is (előre) jelzett. Összefoglalva elmondható, Teleki Pál két miniszterelnökségének időszaka a Horthy-rendszer egészéhez hasonlóan vál (t) újra és újra viták tárgyává. Ezek középpontjában külpolitikája, személyes felelőssége és a zsidókérdés kezelésének módja állt leginkább fókuszban, miközben ezeken keresztül személyiségének, tudományos és politikai pályafutásának megítélése ellentmondásos módon került ki a konferenciák, vitaelőadások légköréből, valamint a tanulmányok lapjairól a nagyközönség elé. Habár készült hiánypótló monográfia, a felvetett kérdésekre a mindenkit megnyugtató válasz még várat magára. 75 Ablonczy, 2012 76 Ciucur, 2012
