Új Dunatáj, 2013 (18. évfolyam, 1-4. szám)
2013 / 1-2. szám - Aradi Gábor: Paksi vendéglátás az 1950-es évek elején
Aradi Gábor PAKSI VENDÉGLÁTÁS AZ 1950-ES ÉVEK ELEJÉN Magyarországról a náci Németország hadseregét és magyar csatlósait, a nyilasokat a szovjet csapatok űzték ki. Ez nemcsak katonai értelemben hozott változást az itt élők számára. A keletről érkezett megszálló hatalom hosszú időre gyökeresen megváltoztatta az ország politikai, gazdasági, társadalmi berendezkedését. A magántulajdonon és az egyéni érdek érvényesítésére alapozott kapitalista gazdaság helyett, egy társadalmi, pontosabban állami tulajdonra építetett gazdasági rendszert teremtett meg. Ennek működését a központilag, úgy is mondhatnánk pártközpontilag előírt irányelvek határozták meg. A termelést, az áruk árait nem a piac törvényei, hanem tervszámok, utasítások, a központi elosztás és ellenőrzés szabályozza. Az új rendszer bevezetése már az 1940-es évek végén megindult, de teljes kibontakozása 1950-51-ben figyelhető meg. Tanulmányomban, ezen utóbbi időszakban mutatom be a megváltozott körülmények közé került paksi vendéglátást. A kommunizálás 1948 májusától először a fővárosi majd vidéki szállók és a hozzájuk tartozó éttermek köztulajdonba vételével kezdődött meg. Majd 1949 folyamán - immár a pártállami keretek között - a kisebb vendéglátóipari egységek köztulajdonba vételével folytatódott. A vendéglátás az 1949 júniusában létrehozott Belkereskedelmi Minisztérium kezébe kerül. Az államosítás azonban a szolgáltatási színvonal folyamatos romlását eredményezte. Az illetékesek átszervezéssel próbáltak a helyzeten úrrá lenni. A Szállodaipari Nemzeti Vállalatból és az Élelmezési Nemzeti Vállalatból kialakították a Büfé, az Italbolt, valamint a Szállodaipari Vállalatot. Majd a három vállalatot 1950. január elsején a Szálloda és Élelmezési Kereskedelmi Központban egyesítették. A vendéglátás minősége azonban - a szakértelem hiánya, az üzemi jelleg érvényesítése, a fejlesztések elmaradása folytán - tovább csökkent.10 A magántulajdon felszámolása többféleképpen is történhetett. A vállalkozó „önként és dalolva” visszaadta működési engedélyét, vagy a hatóság nem adott ki újabb iparigazolványt. 1951 őszén a Belkereskedelmi Minisztérium azzal utasította el az italmérési engedélyre vonatkozó magánvállalkozók kérelmeit, hogy ezt a tevékenységet az állami és szövetkezeti italmérések bonyolítják le.11 További változa10 Rehák Géza: Turizmuspolitika Magyarországon különös tekintettel a Kádár-korszak első tíz évére. Doktori (Phd) értekezés. Debreceni Egyetem BTK, 20\\.ganymedes.lib.unideb.hu:8080/.../Disszertáció.... 83,87. 11 Magyar Nemzeti Levéltár Tolna Megyei Levéltára (Továbbiakban TML) Tolna Megyei Tanács (Továbbiakban TMT) Végrehajtó Bizottsága (Továbbiakban VB) kereskedelmi osztályának iratai (Továbbiakban KOI). 24602/1951.
