Új Dunatáj, 2013 (18. évfolyam, 1-4. szám)

2013 / 3-4. szám - RECENZIÓK - Varga István: Nagy Janka Teodóra: A népi jogélet a Dél-Alföldön egy jogtörténeti és történeti forrás tükrében (1781-1821) (Mindennapi jegyzőkönyvek a Makó Városában előfordult ügyes bajos állapotokról)

NAGY JANKA TEODÓRA: NÉPI JOGÉLET A DÉL-ALFÖLDÖN EGY JOGTÖRTÉNETI ÉS TÖRTÉNETI FORRÁS TÜKRÉBEN (1781-1821) (Mindennapijegyzőkönyvek a Makó Városában előfordult ügyes bajos állapotokról)

Történésznek az egykori Csanád vármegye, mezőgazdásznak a hagyma, szociológusnak pedig Erdei Ferenc jut az eszébe Makó városáról. Ezekkel a sztereotípiákkal vettem kezembe Dr. Nagy Janka Teodóra „Népi jogélet a Dél-Alföldön egy jogtörténeti és történeti forrás tükrében (1781-1821)” című könyvét A könyv a „Mindennapi jegyzőkönyvek a Makó Városában előfordult ügyes bajos állapotokról” alcímet viseli.

A szerző (aki a jogi néprajz avatott szakértője, egyik hazai szaktekintélye) korábbi kutatásaiba szervesen illeszkedik a mű, sőt mintegy annak megkoronázása, hiszen a kutatás habilitációjának alapját adta.

Hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy az emberek hétköznapi életét kizárólag a nagy történelmi fordulatok, háborúk, forradalmak határozták meg. Ez csak részben van így. Hiszen a XVIII század végén, XIX század elején élő emberek számára is a megélhetés biztosítása volt a fő szempont. Különösen igaz ez a mezőgazdaságból élőkre, akik ritkán szakadtak ki a lokalitás néhány 10 kilométeres köréből.

A könyvet olvasva feltárul előttünk és megelevenedik a fent említett, hazánk számára kevésbé mozgalmas, ám Európa számára a francia forradalmat és a napóleoni háborúkat hozó nagyon is mozgalmas időszak.

A korszak embere, akárcsak ma, gyarló. Káromkodik, próbál adót csalni, bűncselekményt követ el, házasodik és házassági szerződést köt, paráználkodik, harcol a jogosnak tartott örökségéért, élete végén pedig végrendelkezik. Mindezek során akarva-akaratlanul kapcsolatba kerül a korabeli hatóságokkal, akik a korabeli jogszabályok, illetve a szokásjog alapján szolgálnak, intézkednek, büntetnek.

Már maga az is rendkívül izgalmas, hogy a zömmel írástudatlan emberek szóbeli közlése hogyan válik a hatósági eljárásban egy írástudó által értékelhető-értelmezhető szöveggé. Még izgalmasabb, hogy ezt követően a hatóság az eljárásban hogyan alkalmazza a jogszabályok illetve a szokásjog alapján megszabott normákat.

Álljon itt egyeden példa, amely mint cseppben a tenger, mutatja az akkori hétköznapokat, és a napjainkkal való párhozam lehetőségének eldöntését a jövőbeli olvasóra bízom.