Új Dunatáj, 2013 (18. évfolyam, 1-4. szám)
2013 / 3-4. szám - N. HORVÁTH BÉLA 60 ÉVES - Tverdota György: Horváth Béla köszöntése
Tverdota György • Horváth Béla köszöntése 75 A tudományos kutatói, konferenciaszervező, folyóiratszerkesztő tevékenység azonban - talán nem túlzók, ha így teszem ki a hangsúlyokat - mintegy az oktatói munka magas szintű mellékterméke volt. Legszentebb kötelességünk (lenne, ha hagynák), hogy az utánunk következő nemzedékeket egy a jelenleginél remélhetőleg jobb világ felépítésében való részvételre képezzük ki minél magasabb színvonalon. Azért kutatunk, hogy olyasmiről tudjunk nekik beszélni, amit érdemes meghallgatniuk és megtanulniuk. Azért beszélünk a konferenciákon, hogy szavunk vagy közvetlenül, vagy leírt változatban eljusson az ifjú generációk fülébe, vagy szeme elé. Azért szervezünk, hogy legyen hálózat, amelybe nekik már csak be kell lépniük a mi helyünkbe, és folytatni - jobban, mint mi magunk - azt, amit elkezdtünk. Horváth Bélától az ifjúság még azt is megtanulhatta, hogyan kell vendégeket fogadni úgy, hogy legközelebb is kedvük legyen ellátogatni Szekszárdra, és hogy erre másokat is rábeszéljenek. A pedagógusi gyakorlatot is lépcsőfokról lépcsőfokra egyre magasabb szinten valósíthatta meg az ünnepelt. Bonyhád után Kaposvár következett, a tanárból adjunktus, aztán tanszékvezető, majd főigazgató, végül professzor lett. Elnézést, ha valamit kihagytam. O is elmondhatja magáról, amit - mutatis mutandis - a kisebbségi magyar, hogy volt a kaposvári főiskola (kihelyezett tagozatának) munkatársa, majd egy szekszárdi intézményt vezetett, aztán a pécsi tudományegyetemen a rektorhelyettesi tisztet, majd a dékáni tisztet tölti be, és közben ki sem mozdult Szekszárdról. De ha ezt mondanánk, nem lenne igazunk, vagy legalábbis nem bontottuk volna ki az igazság minden elemét. Mindezt az eredményt nem lehet úgy elérni, hogy nem mozdulunk ki Szekszárdról. A rendszeres pécsi utakról és az ennek keretében végzett munkáról nem az én tisztem szólni. Nem részletezem azt sem, hogy könyveinek megírása, tudományos minősítéseinek elérése a fővárosi archívumokban való búvárkodás nélkül nem történhetett volna meg. A hatékony szekszárdi jelenlét érdekében országos intézményekben is jelen kellett lennie és hallatnia a szavát. Béla jelenleg is annak az OTKA projektnek a vezetője, amely József Attila prózai művei kritikai kiadásának második részét készíti, és amely rendszeres összejöveteleit a Petőfi Irodalmi Múzeumban tartja. Amit ellenben hangsúlyozni szeretnék, az az, hogy globalizálódó világunkban már a magyar irodalom, a magyar kultúra ügyét sem lehet csak kis hazánkban képviselni. Az orosz szakos tanár parádés nyelvként a németet választotta. Eredményeit német nyelvű hallgatóság előtt is be kellett mutatnia, Németországban, Ausztriában, vagy éppen Hollandiában. S ha már képviselte a magyar tudományosságot német nyelvi környezetben vagy másutt, akkor jelenlétét felsőoktatási kapcsolatépítésre is kiaknázta, sőt, a József Attila-kutatás érdekében is kamatoztatta. Ha Béla - természetesen a mindenkori szekszárdi intézményi vezetőkkel közreműködve - nem zarándokol rendszeresen a határain
