Új Dunatáj, 2013 (18. évfolyam, 1-4. szám)
2013 / 1-2. szám - Zságot András: Kiírtam magam
16 Új Dunatáj • 2013.1-2. szám Igazuk lett. Gyökértelen vagyok, ide-oda fúj a szél.- Miért nem vigyáztak, hogy ne írják ki magukat? - kérdeztem a három írót, akik kiírták magukat.- Majd megtudod te is, ne félj, majd megtudod. Ezt ismételgették, mert kiírták magukat. Utolsó írásom Az értelmetlen világ címet viselte. Tudtam, hogy az lesz az utolsó. Mégis kiírtam magam. Utána elmentem a temetőbe. Fél órát sétáltam ott. Ezt követően elsiettem az erdőbe én, már sötétedett, ástam egy gödröt, egy sírt, abba beledobtam jegyzetfüzetemet, majd betemettem. A jegyzetfüzetembe írtam addigi ötleteimet, de most már nem volt szükség rá. Vége. Illetve, még nincs vége. Nem olyan könnyű engem sarokba szorítani, leteperni. Hontalan vagyok. Amíg nem írtam ki magam, tudtam, hogy kihez szólok, tudtam, hogy hova tartozom. Valakitől lopni kellene egy ötletet. Egy ötletecskét, egy ötletkezdeményt. Mindent megírtam. Nem történik már olyan az életemben, amit ne írtam volna már meg. Egyszer írtam egy emberről, jobbról is, balról is jött a vonat, más-más vágányokon, ő meg csak szorongott, majdnem elgázolták. Néhány éve megtörtént velem a Velencei-tónál, jöttek a vonatok jobbról, balról, én meg ott voltam középen. Természetesen szorongtam. Megírtam minden álmomat, nem tudok már mit kitalálni. Most nincs táborom, mert kiírtam magam. Mi a sorsa annak, aki kiírta magát? A legrosszabb. A legrosszabbakra számítok. Kiírtam magam, holnap megfosztanak művésznevemtől, s így holnapután újra Esterházy Péterként mutatkozhatom be.
