Új Dunatáj, 2013 (18. évfolyam, 1-4. szám)
2013 / 3-4. szám - 130 ÉVE SZÜLETETT BABITS MIHÁLY - Pomogáts Béla: Németh László küzdelme a magyar jövőért
Pomogáts Béla • Németh László küzdelem a magyar jövőért 61 Mostanában új kultusz kezd kibontakozni Horthy Miklós alakja és történelmi szerepe körül, nyilvánvalóan a korábbi igen negatív megítélés, esetenként a politikai célzatú rágalmazás ellenhatásaként. Azt azonban nem volna szabad elhallgatni, hogy Horthyt súlyos felelősség terheli először amiatt, hogy a magyar kormányzat számos, a formálódó Hitler-ellenes szövetség vezetői részéről és a hazai értelmiség köréből érkező figyelmeztetés ellenére lelkesen vállalta a háborús részvételt, ami történelmünk egyik legszörnyűbb tragédiájához vezetett, másodszor amiatt, hogy valódi államférfihoz méltatlan módon igen hosszú időn keresztül halogatta a döntéseket. Közismertek a kormányzónak a Bajcsy-Zsilinszky Endrével folytatott megbeszélésén elhangzott szavai, idézem Horthyt: „Mi is gondolkodunk és igyekszünk elhárítani a veszedelmet, de nem idézhetünk elhamarkodott lépésekkel még nagyobb veszedelmet az országra.... [Minden lépésünkhöz] megkell szereznünk a németek beleegyezését, mert annyira össze vagyunk fonódva a németekkel, hogy egy ilyen lépést [különbéke kérést] csak velük egyetértve tehetünk meg.”1 Talán nem kell felhívni arra a figyelmet, hogy a különbékében megszerzendő német egyetértésről beszélni, ha mégoly lovagias gesztusnak volt is tekinthtő, nem tartozott a politikai realitások közé. Kétségtelen, hogy az országra nehezedő történelmi nyomás mindinkább súlyosbodott, a felelős politikai és katonai vezetők viszont tétováztak, és ezzel igen nagy lehetőségeket veszítettek el. Románia, és ez elsősorban az ifjú királynak és a háborús években is széleskörű befolyást élvező nyugat-barát politikusoknak, például Juliu Maniünak volt köszönhető, jóval reálisabban ítélte meg a háborús helyzet alakulását, és ezzel Magyarországgal szemben behozhatadan előnybe került. Mindez történelmünknek egy olyan tragikus próbatétele volt, ami még ma is heves vitákat vált ki, és ma is késik az akkori események konszenzuális megítélése. A háborús események végső kimenetelének és az ország, illetve a nemzet várható sorsának megítélése adott feladatot és tartalmat az 1943 augusztus 23. és 29. között a népi írótábor vezető személyiségei, mindenekelőtt a jó emlékezetű Püski Sándor által (tulajdonképpen második alkalommal) megrendezett Szárszói Találkozónak. Nekem most az a feladatom, hogy annak a történelmi szerephez jutó előadásnak a jelentőségéről szóljak, amelyet a tanácskozás harmadik napján Németh László tartott, és amely Szárszói beszéd címmel vált a magyar politikai irodalom egyik klaszszikus művévé. Helye ott van a hazai közéleti beszéd klasszikusai - Széchenyi 1st-Pintér István: Szárszó, 1943. Bevezető tanulmány. In Szárszó 1943. Előzményei, jegyzőkönyve és utóélete. Dokumentumok. Budapest, 1983. Kossuth Kiadó, 10.
