Új Dunatáj, 2013 (18. évfolyam, 1-4. szám)

2013 / 3-4. szám - 130 ÉVE SZÜLETETT BABITS MIHÁLY - Veres András: "Szeretném , ha szeretnének" Az Ady-kultusz jelentése és jelentősége

Veres András • „Szeretném, ha szeretnének’

57

Eörsi István sajátos különvéleményt képviselt. Ekkor is a „legidőszerűbb magyar költő”-nek tartotta Adyt, aki kérlelhetetlen harcával kényelmetlenné vált az utódok számára: „Az igazságok nem költői privilégiumok immár, kikerültek az utcára és eközben be is sározódtak valamelyest. Az új szereposztásban a költő nem lehet vátesz, hős, de még gyújtópont és választóvíz sem. Ehhez járul, hogy az Ady halála óta eltelt időszak darálómalmai elől menekülő költők bensőleg is fokozódó mértékben alkalmazkodtak új lehetőségeikhez, és ezek alapján bámulatra méltó életműveket hoztak ugyan létre, de többnyire az alkalmazkodás abszolutizálásának megideologizálása segítségével. Ebben azonban jó néhányukat zavarta Ady.”41 Eörsi persze (Nagy Lászlóhoz hasonlóan) 1969-ben már csupán figyelemre méltó kisebbségi álláspontot képviselt.

A többségi álláspontot ugyanis sokkal inkább a kötet címében szereplő kérdőjel jelezte (Ifjú szívekben élek?). Mert a második világháború idején induló-eszmélkedő költőnemzedéknek Ady megkerülhetetlen élménye ugyan, de később szükségképpen elfordult tőle és József Attilát választotta kalauzának. Alighanem Pilinszky János foglalta össze legfrappánsabban a nemzedékinek is tekinthető álláspontot: „Ady ébresztett rá a költészet értelmére tizennégy éves koromban. Mégis tökéletesen megértem, miért hanyatlott napjainkban költészete iránti szeretetünk, lelkesedésünk. A koncentrációs táborok világa, az egyetlen kis didergő molekulára redukált ember után mit kezdjünk Ady királyi pózaival? József Attila mérésadatai az emberről és a mindenségről kétségtelenül sokkalta pontosabbak, használhatóbbak számunkra.”42

S ehhez képest még inkább lehangoló a kép, melyet az 1997-ben készült, de csak öt évvel később publikált újabb emlékezéskötet mutat.43 Igaz, a rendszerváltást követően nemcsak Eörsi István, hanem Petri György is időszerűnek látta Ady politikai attitűdjét és értékrendjét. De a „képviseleti” líra általános elutasítása idején uralkodó közhangulatot sokkal inkább jellemezte Balassa Péternek, a korszak reprezentatív kritikusának az irodalomtörténetet is átrajzoló konklúziója: „A döntő változás az Adyhoz való viszony, amennyiben nagyon sokáig azt gondolta a baloldali hagyomány és a hivatalosság, hogy Ady valaminek a kezdete. Ady nem valaminek a

41 I. h. 131.

42 I. h. 110. Igaz, később Pilinszky hozzáteszi: „mindennek ellenére - döntően és végérvényesen Ady a legjelentősebb modem magyar költő”. (Uo. 111.) Ez a visszatérő hitvallás persze szólhatott az alkalomnak, az 50. évfordulónak is.

43 Távolról a Mostba. Vallomások Ady Endréről A kötetet válogatta, szerkesztette és sajtó alá rendezte Vezér Erzsébet és Maróti István. Magyar Irodalomtörténeti Társaság, [Bp.] 2002.