Új Dunatáj, 2013 (18. évfolyam, 1-4. szám)
2013 / 3-4. szám - 130 ÉVE SZÜLETETT BABITS MIHÁLY - Veres András: "Szeretném , ha szeretnének" Az Ady-kultusz jelentése és jelentősége
Veres András • „Szeretném, ha szeretnének’ 53 idején Ady azonnali értékelésére képesítette őket - már tovább szaladnak első szerelmüktől új ingerek felé...”25 Kosztolányi nyilván számolt mindezzel, amikor 1929-ben felemelte szavát a fokozódó Ady-kultusz ellen. Abban a tudatban tette ezt, bogy a költészet jogait védi a politikusokkal és egyéb illetéktelenekkel szemben. Vitairatának egyik érdekes ellentmondása, hogy miközben a kultuszt konzervatív jelenségnek tartotta, akadálynak az új irodalmi korszak kibontakozása előtt, mégsem erre hivatkozott. A magyar klasszikus költészet színvonalához képest ítélte kevésnek Adyt és eltévelyedésnek az „írástudatlanok” rajongását. Bizonyára úgy gondolkodott, hogy egy tömeghatás ellenében hasonló erejű tömeghatást kell felmutatni (amilyennel a nemzeti irodalmi kánon feltehetően rendelkezik). így viszont éppen ő került abba a látszatba, hogy konzervatív.26 Csak nagyon kevesen ismerték fel Kosztolányi elégedetlensége mögött a megújulás szándékát, így Németh Andor - ő is csak évek múlva - vagy Vas István, akiben a konzervatívnak vélt Kosztolányival szembeni fenntartásokat éppen a bálványdöntés miatt érzett csodálat győzte le; mint utóbb megfogalmazta, hamarabb vette észre Kosztolányi bátorságát, mint költészetét.27 Kosztolányi vitairatának másik, talán leginkább félreértett gondolata, hogy Ady messianizmusát nem csupán saját tragikus világképe alapján utasította el (ahogy értelmezni szokás), hanem a valóságtól elrugaszkodó, tévútra vezető volta miatt is. A különvéleményét támadók ellen írt válaszának fennmaradt töredékei között szerepel a következő, szerintem kulcsjelentőségű reflexió: „Nem láttam még földet, ahol ennyire gyűlölték volna azt, ami van, értéket, a tudást, az írni tudást és annyira szerették volna azt, ami nincs: a jövőt [...] az alkotni vágyást és nem az alkotást.”28 Talán ennek tükrében kellene olvasni az 1929-es szöveget is: „Lehet, latin műveltségem és hajlandóságom tesz képtelenné arra, hogy bármely ilyen mítoszt, bármely ilyen bölcseletet elfogadjak. Szeretem az élet tragikumát színről-színre, a maga nyerseségében, a legnagyobb fényben szemlélni. [...] E messianizmus [...] nem meri tudomásul venni a könyörtelen, pogány természetet, melyben sokkal több rejtély van és rémület, 25 Komlós Aladár: Ady-revízió? (Első megjelenési helye: Korunk, 1929. 10. szám.) Új kiadása: Táguló irodalom. Tanulmányok, esszék, kritikák. Magvető, Bp. 1967. 372. Komlós Aladár a Nyugat második nemzedékéből egyike a keveseknek, aki mindvégig kitartott Ady jelentőségének elismerése mellett. 26 Erről részletesen írok a Kosztolányi Ady-komplexuma. Filológiai regény című, már hivatkozott könyvemben. 27 Vő. Vas István: Nehéz szerelem. Szépirodalmi Kiadó, Bp. 1972.547-548. 28 Lásd Kosztolányi Dezső: Diktatúra és irodalom. Válasz, vallomás, in Uő: Kortársak I. Sajtó alá rendezte és a bevezetőt írta Illyés Gyula. Nyugat, Bp. é. n. [1940.] 296., illetve új kiadása: in Kosztolányi Dezső: Tükörfolyosó. Magyar írókról, i. m. 723.
