Új Dunatáj, 2013 (18. évfolyam, 1-4. szám)
2013 / 1-2. szám - Zságot András: Kiírtam magam
Zságot András KIÍRTAM MAGAM Igen, kiírtam magam. Én sokszor összehasonlítom műveimet nagy irodalmáraink alkotásaival, Petőfiéivel, Adyéival és József Attiláéival. Nem mindig az enyém a rosszabb, esztétikai értelemben. Jó, rendben, mindig az enyém a rosszabb, ebben igazuk van, ezt diktálja az íratlan parancs, hogy ezt mondjam. Már többet éltem Petőfinél és József Attilánál, viszont ha most meghalnék, előbb halnék Adynál. Én most harminckilenc éves vagyok, Ady 1877-ben született, 1919-ben halt meg, ez hozzávetőlegesen negyvenkét év. Ok nem írták ki magukat. Igaz, ebből a szempontból csak Adyval jó összehasonlítani magamat (ugye, a többiek lehet, hogy harminckilenc éves korukra kiírták volna magukat). Még várhattam volna négy évet, ha akkor írtam volna ki magamat, sokkal nyugodtabban aludnék esténként. így örökké idegeskedem, összevetem mostani életemet azzal a periódussal, amikor még nem írtam ki magamat. Akkor minden más volt. Mármint akkor, amikor még nem írtam ki magamat. Sütött a nap, de nem így, hogy nem lehet kimenni az utcára, daloltak a madarak, sokkal szebben, mélyebb átéléssel, mint most. Amikor még nem írtam ki magamat, nyugodtan sétáltam a tereken, figyeltem a kecses lányokat, akkor még nem volt ez a koldusszegénység. Amikor még nem írtam ki magamat, naponta jutottak eszembe az ötletek, azt hittem, soha nem lesz vége az áradatnak, úgy volt, hogy alkotás közben sem tudtam, mihez kapjak, több mondat közül kellett kiválasztani a legmegfelelőbbet. Most ? Száraz ág a kezem és a toliam. Egy kopott széken üldögélek és megidézem a boldog múltat. Akkor még gólyák keringtek a falusi házak fölött. fel is függesztem egy időre az írást, elutazom oda, ahol azokat a gyönyörű gólyákat láttam. Utazom, utazom. Most érkeztem meg, tessék, nincsenek gólyák.
