Új Dunatáj, 2013 (18. évfolyam, 1-4. szám)

2013 / 3-4. szám - 130 ÉVE SZÜLETETT BABITS MIHÁLY - Sipos Lajos: Babits Mihály és az "ellenkultúra" képviselői a Tanácsköztársaságban

SIPOS LAJOS

BABITS MIHÁLY ÉS AZ„ELLENKULTLJRA" KÉPVISELŐI A TANÁCSKÖZTÁRSASÁGBAN

1919. március 21-én a Szociáldemokrata Párt és a Kommunisták Magyarországi Pártja vezetőinek titkos paktumával, azaz politikai puccsal hatalomra jutott új rendszer, mely magát Tanácsköztársaságnak nevezte,1 az első pillanatban a részletekről semmit nem tudó kortársak előtt úgy tűnhetett, mint az 1906-1908-ban elkezdődött társadalmi-politikai-kulturális-művészeti modernizáció újabb állomása. Ebben a helyzetben a 19-20. század fordulóján az állami kultúrával szemben fellépett ellenkultúra képviselői azt hihették, hogy az új világnak ők is fontos alakítói lesznek. Többen személyes kapcsolatban voltak a Szociáldemokrata Párt teoretikusával, az 1918. szeptember 30-án meghalt Szabó Ervinnel, a nagy kultúrájú, magyar-francia szakot végzett, Ady személyes barátjának számító Kunfi Zsigmonddal, a Berinkeykormány kultuszminiszterével, aki a március 21-én megalakult Garbai-kormányban vallás és közoktatásügyi népbiztos volt, meg Jászi Oszkárral, a Radikális Párt elnökével és a Martinovics Szabadkőműves Páholy nagymesterével, a budapesti egyetem szociológia professzorával, a nemzetiségi kérdés elméleti és gyakorlati szakemberével, aki a „kényszer asszimiláció” és a nemzetiségek „sérelmi többleté”-ről vallott felfogásával annak ellenkezőjét bizonyította, amit a korszak és a későbbi idők vulgár marxistái, mindent az osztályharcra visszavezető buzgalmukban szavakba foglaltak. Többen kapcsolatban voltak Lukács Györggyel, a Vasárnapi Körhöz és a Szellemi Tudományok Szabadiskolájához tartozó filozófussal, aki - Babits Mihály emlékezete szerint - már 1918. december 9-e után felajánlotta a költőnek a KMP tagságot, „kultuszminiszteri tárcával biztatva őt közeli uralomra jutásuk esetén”.2

Az ellenkultúra képviselői közül néhányan osztoztak abban a hitben, amelyet Kiima Lajos foglalt szavakba az újpesti Ellenzéki Hírlap 1918. december 8-i számában Zord idők című cikkében. A magyarok - olvasható itt - elűzték a Kárpát-medencében élő népek „közös ellenségét, a Habsburgokat”, [...] s a „sanyargatott testvérekének, a „tótok”-nak, „lengyelekének [!], „szerbek”-nek s a „horvátok”-nak nincs értelme elszakadni „a szegény magyar néptől, akinek hátán még ott sajognak a rabszolgatartók korbácsától tépett sebek”. Nem morális és praktikus, hanem gazdasági és politikai

1 CARTLEDGE, Bryan, Trianon egy angol szemével, ford. BÁNKI Vera, Bp., 2009,73-76.

2 Babits Mihály levelezése 1918-1921, s.a.r. SIPOS Lajos, Bp., 2011,213,685.