Új Dunatáj, 2013 (18. évfolyam, 1-4. szám)

2013 / 3-4. szám - 130 ÉVE SZÜLETETT BABITS MIHÁLY - Babits Mihály: Személyi ügy?

14

Új Dunatáj • 2013.3-4. szám

Állj jobbra vagy balra, lehetőleg szélrül: ez a harc, ez az élet; s nem az igazságról van szó vagy véleményedről, hanem harcról és pártokról. Voltakép nem is fontos amit Adyról szólsz: az a fontos ahogy evvel vagy avval az oldallal szembenállsz. S a legnagyobb bűn itt az ami régen a legnagyobb erény volt: jóhiszeműnek lenni s jóhiszeműséget feltételezni másokban. Ily jóhiszemű voltam én - és ez már gyanús volt. Én tisztelem a kritika jogát. Ha szerkesztő vagyok, talán nem adok helyet annak ami nézetemmel ellenkezik.' De ha másutt olvasom az ellenvéleményt, komoly érvekkel szállók szembe vele s nem keresek mögötte más indítékot, mint az igazság vágyát s az irodalom szeretetét. Még ha ismerem is egyéb indítékát, nem feszegetem azt. Csak az írást nézem: igaza van-e vagy sem? - minden más: személyi ügy, s nem tartozik a nyilvánosságra.

Dehát mi az az Igazság? Csak emberek vannak, és élet, azaz harc! S aki az ellenféllel szemben liberális, az rossz harcos vagy gyanús megalkuvó. Ez legalább a Ma életnézete; mindenesetre ez annak a rossz zsurnálizmusnak életnézete mely elöntötte irodalmunkat. Ez az életnézet, mely többre becsüli a harcot az értéknél, s nem is tűr értéket meddő kis harcain fölül. Ez gyűjtötte Ady sírja köré a hiénákat, mihelyt az első fölszabadító szó elhangzott - (mert minden kritika ma kaján hiénákat szabadít föl) - s bizonnyal igazuk van azoknak akik fenyegetnek hogy nem áll meg itt... A hiénák már bennünk is halottat szagolnak, mindannyiunkban, akik az Érték és Szellem erejét képviseljük még hitünkkel ekközt a nép között; s egyre-egyre sarkunkba harapnak irigy fogaikkal.

Ez is személyi ügy.

A győzelem mégis azoké, akik nem csatáznak. Vagy a halottak módjára csatáznak, akiknek már nem árt a hiéna. Ily harc lesz ez a harc - s itt is Ady vezet.

Nyugat (1929) 1929. 17. szám, Irodalmifigyelő

' Ahogy például természetesen nem adtam helyet annak az írónak aki saját lapomban akarta egy rossz cikkel megtámadni legnagyobb művemet. Ez az író most - éppen az Ady-viták során - nyöszörög s panaszkodik; holott nem történt semmi baj; a cikk megjelent másutt, s amit a kitűnő író állít - hogy én bosszúból lapomból kitiltottam volna - az közönséges hazugság, amit a tények megcáfolnak: mert ő tovább is sűrűn dolgozott a lapba, mindaddig míg én annak szerkesztője voltam.