Új Dunatáj, 2012 (17. évfolyam, 1-2. szám)
2012 / 1-2. szám - Senkár Patrik: Német (Thomas Mann)és magyar (József Attila) "valóságköltők" Fábry Zoltánnál (avagy a "vox humana" szélesebb metszéspontjai)
60 Új Dunatáj • 2012.1-2. szám Az első világháború utáni német irodalom útkeresése, s különösen az expresszionizmus hatása alatt születtek korabeli tematikus írásai: kereste a belső, komoly személyes utat, tehát nem csupán az irodalmi élményt. Kiindulópontja a világháborús tébolyból való felelszmélés. Az 1920-as években a német expresszionizmus hatására átváltotta művészetét az új emberért. A kortárs német irdalomból azt emelte ki, ami a fasizmus veszélyeit rejtette magába, s azt élesen bírálta. Fábry őrtálló aszkézis árán tudta csak az antifasizmus műfajára koncentrált irodalmi eszméletet egy életen át megvalósítani. A világkultúra ismeretéből és féltéséből születik tehát az antifasizmus magatartásmódja. Fábry ezt (a fasizmus elleni törekvéssel együtt) az életével fogalmazza meg. Hirdeti, hogy ennek fontos eszköze (sőt követelménye) az igényesség. Ami kifelé antifasizmus, az befelé igény. A kifelé publicista Fábry befelé esztéta. A világfasizmussal szembeszegülő szó felelősségének szlovákiai igénye. Fábry mindig a tényből, az adott pillanatból indult el. A „gyilkos élmény“ pacifizmusba, az antifasizmusba torkollik, mely eleinte szellemi önvédelem, publicista harc; később egyetemessé váló, jövőre is vonatkozó jelentés. Fábry a fasizmust az ősbarbárság és a modern civilizáció találkozásának tartja. Az antifasizmus világigényű magatartásmódja, Fábry második világháborús korának embertelenségének reakciója; magatartás igénye. A fasizmus reakciójaként reális ellenállás és folyamatosság; a riasztás műfaja. Az európai (főleg német) antifasizmus harca volt a kristályosodó közeg, amelyben Fábry írói egyénisége kikristályosodott. Azonosult az antifasizmussal; ezzel való koncentráltsága publicisztikáján kívül egyéb munkásságában is érezteti hatását. Elemzéseiben a vox humanát alkalmazza. Ez az egy célra való koncentráltság az 1920-as évekből jellemző rá. Tökéletes magyarázatot tud adni a német nemzet ellentmondásairól Kanttól egészen Hitlerig, dokumetáris hitelességgel fel tudja tárni a kulisszatitkokat, amelyek mindennemű háborúhoz vezetnek. Mindenütt le tudja leplezni az emberiesség, az ember ellen elkövetett árulást. Publicisztikájának java része a fasizmus elleni harc. A humanizmus: antifasizmus. Ezt a szállóigét a közép-európai értelmiségnek épp ő fogalmazta meg. Az antifasizmus: hősi, tiszta emberség. Irodalmunkban is megjelent ez a fajta idea, mely Fábry által került be a köztudatba. A fasizmus határát mindenki ott vonhatja meg, ahol észleli a gyűlölködést, a féktelen izgatást, más nemzet semmibe vételét. Fábry német példái pars pro toto-k. Ember maradt az embertelenségben is, a háború poklában. Fábry Zoltán értelmezésében a vox humana magában foglalta háborúellenességét, majd antifasizmusát, s (kritikusként) erkölcsi realizmusát is. A vox humana összetevői az életműben a háborús élmény, Ady (háborús) költészete, a kisebbségi sors, valamint a (német) expresszionizmus. A vox humana forrásvidéke a háborút
