Új Dunatáj, 2012 (17. évfolyam, 1-2. szám)
2012 / 1-2. szám - Kis Pál István: Az út menti diófa
Kis Pál István AZ ÚT MENTI DIÓFA I.m. Mészöly Miklós Az út menti diófát a vándorok már szeggel körbeverték. Pontosan úgy, ahogy a jeladás szabálya maga a mérték. Kalapács a láncon, szeg a pléhdobozban, bárkinek kell, tudja, ne keresse, hol van! No, persze a hagyomány... az is csak születik és meghal... a diófa is, a szögek is, és persze a lánc a kalapáccsal... A szálfatermet minden fának példa, a visszanéző szem jól jöhet a láncnak, itt zsebpiszokká lesz a kenyérmorzsa, támasszá a kételkedés lesz a keresztfának! Állhatnék tán mellé a szegeket számolni, gazdagít vagy öl ennyi tapasztalás, a kéreg tán beforr, a hús feketéllik, mint a hitetlenség... nem kell ide Tamás... Csak álldogálnék a végtelen időn, ott, a fele útban, hogy elérjem, mit az emberész még belátni képes, hogy gondolhassam akár másként, de legfőképpen jobban, mire jó vasszeg... ha belém verik éppen!
