Új Dunatáj, 2012 (17. évfolyam, 1-2. szám)
2012 / 1-2. szám - Tórizs Eszter: Vágó Márta és Harmos Ilona: Az emlékezés lehetőségei és stratégiái József Attila és Kosztolányi Dezső alakja körül
56 Új Dunatáj *2012.1-2. szám újbóli elolvasással a szerző szembekerül az időben korábban elhelyezkedő másik önmagával, így e kettő összjátékából létrejön egyfajta célelvű narratíva, ami sorsnak is nevezhető. Steven Rendall16 hangsúlyozza a naplókat boncolgató tanulmányában, hogy a naplóíró sosem tud egyedül megszólani, hangja mindig egy kórus részeként hangzik el. Ezeket a hangokat dialogikus viszonyban képzeli el, amiből következik a napló struktúrája. A napló szerzője konfrontálódik egy már létező szöveggel, amit hogyha folytatni akar, kénytelen újraolvasni, újraértelmezni azt. Létezik tehát egy másik hang, amit az író nem tud, és a választott struktúrából következően nem is akar elhallgattatni; csupán keresztülszólni kíván rajta. Vágó Márta tevékenysége szövegével sokban rokonítható egy naplóíró technikájával. Az írónő szószerint vett újraírással alkotja meg ismét a memoár második részét: „A második részt annyiszor át kellett dolgozni, különféle - nem irodalmi és nem emberi - szempontokból, hogy végül, elkeseredésemben, az eredetit eltéptem!’17 Ezzel egy újabb emlékezési aktus iktatódik a megírt szöveg és a megtörtént események közé. Az emlékirat emellett sokszor él az elhallgatás eszközével, és az így keletkezett csendet csak később oldja fel a szövegben. Például a Strandélet című fejezetben, az emlékirat első részében leírja József Attila testvérével, Etussal való találkozását.18 A nap emlékeinek megörökítéséből viszont kimarad az Etus által elbeszélt, a család történetének egyik tragikus epizódja, amely Etus és Makai Ödön között játszódott le. Erre csak a második rész egyik visszautaló szövegdarabjából derül fény. Ugyanilyen szerkezetű elhallgatással fedi el a második rész első felében idegösszeroppanása okait,19 hogy aztán a későbbiek során feloldódjon hallgatása. A szöveg egy ominózus helyén azonban található egy felülírás, amely a hozzáadott hang erejével bír, némi analógiát mutatva a napló önmagával dialógusba bocsátkozó struktúrájával. „Kifogás merült fel az ellen, hogy részleteket elhallgatok, kapcsolatunk olyan oldalát nem tárom fel, amely mégis nem hallgatható el, ha teljes nyíltsággal kell róla vallanom. Bevalljam hát, hogy a fönt leírt jelenetben, nem ültem, hanem feküdtem mögötte az ágyban egy kis hűléssel, influenzával, és hogy amikor írás közben leheveredett, mellém heveredett, hogy viszonyunk volt? [...] és az egész jelenet egy 16 Rendall, Stephen: „On Diaries.” in: Diacritics, hn., fali 1986. 64. 17 Vágó Márta i. m. 8. 18 Uo. 99-105. 19 Uo. 220.
