Új Dunatáj, 2012 (17. évfolyam, 1-2. szám)
2012 / 1-2. szám - Tverdota György: A József Attila - életrajz időszerűsége
30 Új Dunatáj • 2012.1-2. szám A cáfolat több lenne, mint látszat, ha csak az utókor ítélkezését kellene tekintetbe vennünk. Élete során azonban a költő ebből a poszthumusz sikerből vajmi kevés előleget kapott. A tanári diplomát nem szerezte meg, tanulmányait nem fejezte be. Az adódó hivatali munka alkalmait elszalasztottá vagy nem tudta megszerezni a kívánt állást. Élettársi kapcsolata volt, de családot nem alapított. A legtöbb, amit polgári pályán elért, élete végén a Szép Szó szerkesztői funkciója volt. Nélkülöző, hányódó, a támogatók szeszélyeinek kitett, szabadúszó, bohém életmódot folytató, önálló egzisztenciával nem rendelkező író értelmiségiként élte le életét, az irodalom peremére, a szellemi élet margójára szorítva. A társadalmi integráció teljes hiánya folytán természetes pozícióként az ellenzékiség különböző változatai adódtak számára, amelyek bizonyos időszakokban radikális mértéket öltöttek, felforgató, intranzigensen tiltakozó magatartás kialakítását alapozták meg. Csatlakozott különböző szervezkedésekhez, amelyek a fennálló rendszerrel szemben elégedetlen állampolgárokat gyűjtötték egybe. Ismertségre szert tett, de sem vezetői, sem hangadói szerepet nem osztottak rá. Az integrálódási folyamatban megszerzett szellemi tőkéje jelentékeny volt, s az ellenzéki ellenkultúra adta lehetőséggel élve ezt a tőkét folyamatosan gyarapította. így egy igen nagy horderejű szellemi és művészi potenciál birtokába került, de ennek a potenciálnak a kiaknázását, gyakorlati felhasználását számos egyensúly-hiányt okozó tényező: ínség, betegség és frusztráció hathatósan akadályozta. Nem jelent ez kevesebbet, mint hogy egy korszerű József Attila-életrajz a társadalomba nem vagy rosszul integrált értelmiségi léthelyzetben lévő, kivételes képességű személyiség sajátos képletének történeti rekonstrukciójával adós. Az életrajz három pillére: a ferencvárosi gyermekkor, a Gát-utca vagy a Éerenc-tér vidéke lesz, az ifjúkor, amelynek szimbolikus középpontjában a Éovag-utca áll, és a társadalmi integráció hosszúra nyúlt kudarca, a Székely Bertalan, majd a Korong utcával jelölve.
