Új Dunatáj, 2011 (16. évfolyam, 1-4. szám)
2011 / 1-2. szám - Maros Kitti: Makó jogi néprajzi élete egy 18-19. századi jogtörténeti, történeti kutatás tükrében (1781-1821)
90 Új Dunatáj • 2011. július A kötetben olvasható Nagy Janka Teodóra tanulmánya, amelyben a szerző arra vállalkozott, hogy a Makó városi népi jogélet emlékeit őrző rendkívül gazdag forrásanyagot áttanulmányozva képet ad a település jogéletéről 1781-1821 között. Ismerve a szerző korábbi publikációit, érdeklődéssel olvastam a makói közgondolkodást alakító történeti eseményeket bemutató történeti elemzést. Az országos politikát, így a Makó város életét is befolyásoló, II. József nevével fémjelzett, két nagyhatású reform, a türelmi rendelet és a jobbágyrendelet mellett két lokális okot emel ki a szerző, amelyek közösséggé kovácsolták a makóiakat: az 1781-es tűzvészt, illetve a város lakóinak királyi szabadosokból püspöki jobbágyokká válása okán 1778-ban indított, majd nyolc évtizeden keresztül tartó úrbéri pert. A különbözőséggel szemben hangsúlyozott közösségi és demokratikus gondolkodás szép megnyilvánulása volt a makói vezetőség módosító javaslatainak a „nép előtti felolvasása”, illetve „a nép óhajának” közlése a püspökkel. A szerző helyesen mutat rá arra, hogy ez a sajátos közösségi tudat alakította, formálta a város jogéletét is: vitás ügyekben a városi tanács bírái döntöttek ugyan, de a társadalmi ellenőrzés legfőbb fóruma a makói közösség volt, amely „kialakította és betartatta értékrendjét, erkölcsi normáit”. Olyan törvényszék működött tehát a városban, amelynek mindenki tagja volt, épp ezért a saját gyakorlata által szentesített jogszokásai alapján hozott ítélete fellebbezhetetlen volt A szerző alapos kutatást végzett a Makó Városi Levéltárban található hihetetlen gazdag, 23 kötetes, nyolcezer lap terjedelmű forrásból majd kétezer ügyet tekintve át. A Makó Néprajza kötetben részletesen vizsgált városi jogélet (Nagy Janka Teodóra: Jogélet a két „vész” között (1781-1821). Makó néprajza. (Szerk.: Tóth Ferenc) Makói Monográfia 3. Makó, 2008. 816-886.) magánjogi jogintézményeit elemzi az angol nyelvű tanulmány keretei között. A forrásban - a „Naponként elő forduló bajoknak el igazitása-i Protocolluma” - fellelhető jogesetek jól elkülöníthető csoportját jelentették az adásvétel előtti állapot visszaállítása iránti kérelmekről, a rokonok és a szomszédok ingatlanforgalmat korlátozó elővásárlási jogáról szóló, illetve a házastársi hozzájárulás hiányából fakadó érvénytelenségi ügyek. Az állatvásárlásokkal kapcsolatos szavatossági kérdések vizsgálata mellett az adásvételek elengedhetetlen részére, az alkudozásra is kitér a szerző, néhány érdekes jogeseten keresztül mutatva be a szóbeli egyezkedés menetét és joghatásait. Különösen fontosnak tartja hangsúlyozni a szóbeli megállapodást követő kézfogás és áldomásivás jelentőségét, hisz ezek szentesítették az egyezséget, az üzletet. Két történeti forrás is megerősíti e szokás elterjedtségét: Werbőczy Hármaskönyve és a tordai országgyűlés határozata, amely utóbbiból megtudhatjuk, hogy vásárlás alkalmával a vevő Szent János poharát volt köteles adni, s akik az áldomásban részt vettek, későbbi vita estén tanúként voltak megidézhetők.
