Új Dunatáj, 2011 (16. évfolyam, 1-4. szám)
2011 / 1-2. szám - Nagy Janka Teodóra: Mezey Barna: Régi idők tömlöcei - Büntetések, börtönök, bakók
Mezey Barna RÉGI IDÖKTÖMLÖCEI - BÜNTETÉSEK, BÖRTÖNÖK, BAKÓK (Rubicon-könyvek. 2010. 175p. 106 kép) Már-már közhely számba megy, hogy vannak témák, amelyek a tudomány hazai világában igen hézagosán válnak kutatások tárgyává, míg nemzetközi szakirodalmuk rendkívül gazdag. Ezek egyike a büntetésvégrehajtás története, amely kevés számú magyar kutatói között évtizedek óta számon tartják Mezey Barnát, a neves jogtörténészt, tudományszervezőt (nem mellesleg a Magyar Börtönügyi Társaság elnökét). Nem véletlen tehát, hogy a Rubicon folyóirat a téma tudományos igényű népszerűsítésére vállalkozó kiadvány szerzőjéül kérte fel, mint ahogyan az sem előzmény nélküli a magyar könyvkiadás történetében, hogy tudományos igényű vállalkozás születik a börtönügy áttekintésére. Elegendő talán Vájná Károly kétkötetes, Hazai régi büntetések címmel 1906-07-ben megjelent, a legnagyobb börtönöket bemutató, és egyben a büntetések rendszerező leírására törekvő könyvére utalnunk. Mezey Barna munkájára is e szimbiotikus megközelítés a jellemző. Egy rövid társadalomtörténeti bevezetésben - a börtön, mint büntetőjogi intézmény megjelenését megelőző időszak vonatkozásában - felmutatja a normaszegés esetén szükséges szankcionálás közösségi szükségszerűségét. Sorra veszi azonban „színeváltozásait” is: az ősi társadalmakban az engesztelő aktusoktól, megszégyenítéstől, kiközösítéstől, a nemzetségi vérbosszútól a büntetőjog kialakulásáig, a büntetések differenciálódásáig, majd a középkorban a büntetési „ötösfogat” (halálbüntetés, testfenyítés és -csonkítás, megszégyenítés, vagyonbüntetés, szabadságfosztás) megszilárdulásáig, illetve „a rettenet színházának” megjelenéséig. A könyv egyik fontos értéke a feldolgozás módszere: a tudomány emberének sikerül érzékeltetnie az olvasóval, hogy a köznapi használatban egyszerűnek tűnő fogalmak jóval összetettebbek, és akár a káposzta levelei, lefejtve, mögötte új és új tartalmak, lehetnek. A „börtön” fogalommagyarázata során sem csupán nyelvtörténeti elemzést olvashatunk a szó eredetét kutatva, hanem több szempontból is definiálhatjuk: funkcionális jelenségként, eljárásként és őrzési technikaként. A szerző azonban nem hagy bennünket bizonytalanságban, mert az együttgondolkodást követően pontosítja, hogy a polgári átalakulást megelőzően börtönön őrzési technikát, azaz, a szabadság elvonásának végrehajtására szolgáló építményt vagy helyiséget ért (és az ehhez kapcsolódó végrehajtási intézményeket), szabadságvesztés-büntetésen pedig minden szabadságot korlátozó vagy elvonó büntetőszankciót.
