Új Dunatáj, 2011 (16. évfolyam, 1-4. szám)

2011 / 1-2. szám - Fried István: Töredék? Verskezdemény? Vázlat?

Mártonfai Dénes Murga (sorozat része)

lélője volt.”3 Ehhez képest akár meglepőnek hat, hogy Kosztolányi rímes játékainak megfelelőit, párjait, némi túlzással változatait Babitsnál föllelhetjük. A mélység sekélyessége és a sekélyesség mélysége, amely Kosztolányi öniróniától sem egészen mentes önjellemzésében a szösszenetnek ezeket a rím- és kifejezésbravúrra épített darabjait hozta létre, ezek szerint Babitstól voltak teljesen idegenek, ő is megpróbálkozott efféle könnyednek tetsző, a gondolati mélységgel látszólag mit sem törődő, az eufonikus összefüggéseket a nyelv és olvasója közé helyező rövidversekkel: a rím lehetőségeit a végsőkig kijátszó költői kedv „játéka’-ban szinte versenyhelyzet konstruálódik a két költő között. Anélkül azonban, hogy ez a nyilvánosság elé kerülne. Nem hiszem, hogy Babits ne döbbent volna rá, Kosztolányi (és/vagy Esti Kornél) rímei segítségével miféle érdekes - kísérleti terep nyílhat meg a virtuozitás mellőzhetőségét aligha elgondoló költészete számára. Ez a titkos/titkolt verseny (amelynek a Babits-kötet Töredékekbe sorolt darabjaiból még jónéhányat lehetne ideírni, ezúttal csupán egyet, a többször idézettet: „Fogarason egyedül/megtanultam görögül”) talán Babitsban is felszabadította a játékost, az olvasók elé nem kívánkozó, a maga műhelyében szavakkal, sorokkal, rímekkel bogarászó mestert;