Új Dunatáj, 2011 (16. évfolyam, 1-4. szám)

2011 / 4. szám - Kaczián János: Amiről a szekszárdi temetők mesélnek

76

Új Dunatáj »2011. december

Török Józsefné (1828-1917) néven sokaknak nem mondana semmit az a szép obeliszk, amely Petőfi Sándor halhatatlan sorait idézi: „Szóltam Erzsikéhez: Ne válasszunk magunknak csillagot?” Lánykori nevén Sass Erzsiké a Borjád-Uzd közötti úton volt szomszédja a költőnek az emlékezetes négyökrös szekéren, 1845. szeptember 30-án. Bátyja, Sass István, a szekszárdi orvos fia még Sárszentlőrincen padtársa a kis Petrovicsnak, innen a régi barátság.

Senye Sándor (1898-1968) a város újkori történetének fontos személye. „Szekszárd megyei város első demokratikus polgármestere, Tolna megye alispánja, a fasizmus elleni harcok alatt a Tolna megyei ellenállási csoport volt parancsnoka” - olvashatjuk a bokrok takarásában nehezen betűzhető síremlékről.

Tóth Károly, a Szekszárd-bátai ármentesítő és belvíz szabályozó társulat ny. igazgató főmérnöke (1851-1936) kiérdemelte az utókor figyelmét és megbecsülését. A XX. század eleji Szekszárd műszaki értelmiségének kiemelkedő alakja számos városfejlesztő javaslattal tette emlékezetessé működését. Felesége Schwartzkopf Hermin (1859-1942) (a Hollós família rokonságából) és két korán elhalt fia, Béla és Zoltán (éltek 24 és 29 évet) is itt pihennek a családi sírboltban.

Török Zsigmond (1832-1903) valószínűleg regényes életútjáról szívesen mondanánk többet, mint amit a síremléke elárul. Csak feltételezhetjük, hogy fiatal korát letagadva állt be az 1848/49-es szabadságharc honvéd seregébe - sok példa van erre, - ahol vitézségével főhadnagyi rangig vitte.

Varga S. József (1949-2004) korán elhunyt újságíró, író, a szépszavú kisemberek megörökítője is itt nyugszik. Sírján Kosztolányi Dezső sorai olvashatók a Halotti beszédből:

Ügy fekszik ő, ki küzdve tört a jobbra, Mint önmagának dermedt-néma szobra!

Nem kelti föl se könny, se szó, se vegyszer, Hol volt, hol nem volt a világon egyszer.

Az újvárosi temetőben összegyűjtött régi síremlékek együtt láthatók korunk nagyon szegényes sírjeleivel, pl. az egyszerű rozsdás szögvasból készült kereszttel, bádog titulussal. De itt vannak a megemlékezés hatalmas kriptái és a már életükben elmúlásra gondolóknak szánt nyughelyalkotások is. Mindegyikre érvényes lehet az egyik sírfelirat üzenete:

Tested romjait sírhalom födi, / Nap és eső bomlasztja őröli...,

Almod örök és időd végtelen... / De itt megszűnik minden értelem.

Az 1800-ban megnyitott kicsi temetőt - a Babits Mihály Általános Iskola helyén volt ún. Mesterkertet - fél évszázad múlva már nem lehetett bővíteni. Helyette jelölték ki a ma működő legrégebbi temetkezési helyet, az alsóvárosi temetőt 1858-ban. Kápolnáját