Új Dunatáj, 2011 (16. évfolyam, 1-4. szám)

2011 / 4. szám - Kaczián János: Amiről a szekszárdi temetők mesélnek

Kaczián János • Amiről a szekszárdi temetők mesélnek

73

Egy másik gyermeksír emléksorai:

Nyugodjál csendesen gyermekünk! / Szép reményt veled eltemettünk.

Szüleid szívében emléked / Állandóbb lesz, sem mint e sírköved.

Szép szavakkal búcsúzott családja az elhunyttól:

Hű férj, gyengéden szerető atya nyugszik e sírban,

Hűlt porait nyugalom s béke lengje körül.

Bánatos özvegye és a buzgó gyermeki hála Gyengéd emlékét sírja fölé helyezik. (1852)

Még egy megmentett sírvers a régi temetőből:

Aiszod a sír álmát, feltűnnek-e édes alakban Akiket itt hagytál ily rövid élet után?

Itt zokogunk együtt sírodra borulva:

Hűség minden könny, mely poraidra omol.

Garay János sírverse is olvasható volt a megszűnt temetőben. Egy 17 éves rokonleányka emlékére írta 1846-ban:

Mint tavasszal a virágszál, / Nyílt, virágzott életem;

A halál hideg kertében / Itt elhullott levelem.

Jó szüleim, jó barátim, / Érettem ne sírjatok;

Síromon minden tavasszal, / Mint virág felújulok.”

A katolikus temetőt és a mellette lévő református részt csak egy út választotta el a másiktól. Kelet felé, a mai Rákóczi utca házsora mögött húzódott meg. Az emlékezők szerint szegényes sírok és fejfák voltak itt, de szép „sírvirágok,” emlékező sorok maradtak fenn róluk:

Boldog, kit hit, remény és szeretet támogat,

Midőn a túlvilág követe látogat.

Jámboran élt; szívének utolsó verése A mennyei óra első csöndülése. (1863)

Búcsú egy másfél éves gyermektől:

Nem virít örök tavasz báj virágival, / Nemes reményed csillaga fénytelen kihal. Sírodon véd-angyalod koszorúddal áll: / Lelked kinyílt egek fényhonába száll. (1857)

Két testvér sírján volt olvasható:

Letört szép virágok, alig volt reggelök / Mennyi öröm s remény enyészett el velők.